Mi a "normális" veszekedés párkapcsolatban?

A veszekedés azt jelenti, hogy 2 ember ész nélkül azt hiszi, hogy a hangerő növelésével majd az ő mondandója lesz igaz.

Ez egy kapcsolatban sem normális.

Ez a hiszti, akár nőről van szó akár férfiról, mert az ember a saját egóját nem tudja elengedni és az akaratát akarja érvényesíteni, ergo nem nevezhető kapcsolatnak sem ami köztük van.

A vita egy fokkal jobb, de ezt sem az üvöltéstől hívjuk vitának...jól írta az első.

Nagyon rideg lesz? Igy akar buntetni?

Par honapos kapcsolat, es mar ilyen problemak vannak? Nem lesz a kapcsolat meg sokaig.

Néha én is ilyen vagyok és szerencsére tudok róla,szóltam a barátomnak is,hogy nem kell pánikolni.

Ha valami nem tetszik,vagy felbosszant vagy csak nincs igazam,de nehezemre esik elismerni,akkor ilyen "durcis" leszek. Olyankor a barátom békén hagy,hogy át tudjam gondolni a dolgokat és belássam,hogy adott esetben neki volt igaza.Ez persze nem venne igénybe 10 percnél több időt,ha közben nem próbálna kedveskedni,ami a hagyjál-békén állapottal nálam összeférhetetlen,és azt hinni,hogy konkrétan vele van valami bajom. Aztán megszeretgetem,megbeszéljük és minden megy tovább :)

Ez sehogy sem normális. A vita, a veszekedés oké, előfordul. De hogy azt érzed, utál, rideg, elhidegültél, idegen - egy pár hónapos kapcsolatban ilyesminek nem szabadna előfordulnia. Legfeljebb hosszú házasságokban, ahol az évek alatt elhidegültek a felek, persze általában ilyen után el is válnak.

Mi egyébként nem nagyon szoktunk vitatkozni, veszekedni. Legfeljebb apróságok vannak: például ma pizzát sütött és "belekotnyeleskedtem", hogy vágja apróbbra a húst. Ő felcsattant, hogy ne szóljak bele. Mindkettőnknek igaza volt, mert a húst utána tényleg apróbbra vágta (még így is kicsit nagy lett), viszont tény hogy már rég megbeszéltük, hogy a főzés nem demokratikus, azaz van egy főszakács, ő dönt, a másik pedig nem szól bele.

Ez igazából egy lényegtelen apróság volt, amit rögtön el is felejtünk, nem számít veszekedésnek. Komolyabb veszekedésünk nem volt soha.

Azt nem tudom, hogy ilyen partnert hogy kell találni, leginkább nagyon kell keresni. Nekem elég sok kapcsolatom volt már, és ha az elején előjött hasonló probléma, simán dobtam a fiút. Nem értek egyet a mostani divattal, hogy az embernek az első kapcsolatát úgy kellene óvnia, hogy mindent elnéz és megtesz érte. Senki nem várhatja el egy fiataltól, hogy elsőre jó döntést hozzon. Vagy másodikra. Vagy akárhányadikra. Addig kell keresni, amíg megtalálja az ember a megfelelő partnert. És ha beigazolódott, hogy megtalálta, na majd akkor vigyázni a kapcsolatukra.