A te szüleid is néha instant idegbetegek? Mi a franc baja van egy szülőnek, ha csak elkezd ordítani a gyerekével? Most utálnak a szüleim? Mire fel?
nem én idegesítem fel őket, segítek ahol tudok, tanlok, nem lógok, nem hozok rájuk szégyent, nem dorogozok...
De néha valami bajuk lesz! És a legkisebb dolgon fél órát velem ordítanak!
Múltkor semmi bajuk nincs, bele bézek a hűtőbe, megkérdezem: miért nincs tej?
És elkezd velem anyám ordítani, hogy Mert elfogyott, és ha annyira kell, akkor szépen felöltözöl, és elmész a boltba!
De mint egy elmebeteg úgy ordítva!
Majd fogta magát, elment a boltba, vissza jön, és ordít hogy hozott tejet, és rögtön menjek igyak!ó
és elém vágja az aztalra szinte hogy itt a tejed amit annyira akartál! elmentem érte neked, csak meked!
Ilyenkor félek is, hogy nekem vágja vagy bármi!
és nyugtatom, hogy ne kapja fel a vizet csak kérdeztem, nem panaszkodtam!
És ordít, mondja a magáét, ott hagyom, és még mindig ordít!
Előtte fél órával még viccelődtünk, nevettünk!
Ilyenkor mi a bajuk? Utálnak engem vagy mi rosszat tettem? kértem hogy a kérdésem akasztotta ki!
És hogy kezeljem ezt? Mert nyugtatom őket, elnézést kérek, és még rosszabb lesz a helyzet!
16F
A randomra gondoltál? :)
Aki nem tudja mit jelent egy szó, az ne használja...
Igen az én szüleim is ilyenek (vagyis anyám mert csak vele élek). Ugyan ilyen apróságokon amit írtál..
17L
Szerintem elvárják,hogy kivedd te is a részed a házimunkákból. A mai világban k...va nehéz jó szülőnek lenni. Nagyok az elvárások, a szülők egyre többet dolgoznak, hogy mindent megadhassanak a gyereknek. Ezalatt a gyerek szabadidejében a telefonját vagy a számítógépét bújja, egész nap képesek vagytok internetezni. A szülőknek is jól esne néha, ha megkérdezné a gyerek, hogy segíthet e valamit. Figyelj oda egy picit a szüleidre, kommunikálj Velük, és meglátod ők is megváltoznak. 16 évesen ne csak elvárásaid legyenek, Tegyél azért, hogy családként éljetek.
sok sikert!
Apám szokott ilyen lenni, rajtunk vezeti le a feszültséget mert felidegesítette valami. Ismerősök előtt persze visszafogja, megjátssza magát.
Sokszor nem merünk vele beszélni vagy a közelébe menni.
Egyszer kerestem egy csatlakózót. Néztem mindenütt, megkérdeztem már mindenkit de nem jutottam semmire sem. Mikor megkérdeztem mindenféle nyafogás nélkül azt mondta hagyjam a h...ségemmel, miért nem keresem meg magam, nézzem meg itt meg ott, ő honnan a ...ból tudja. Mindezt tök idegesen. Mikor mondtam hogy már kerestem azokon a helyeken és megkérdeztem x-y-t is akkor meg elküldött a ...ba.
Mindig a kanapén fekve gépezik miközben megy a tévé, nem lehet tudni hogy épp dolgozik vagy játszik valamin. Ha megkérdeznéd hogy 'Zavarok?' Akkor is mérgelődve elküldene meg felháborodna hogy mégis mi a ...t akarsz tőle.
Viszont ha neki kell segítség (pl vedd fel a telefont helyettem, nyisd ki az ajtót helyettem) és nem vagyunk ott abban a pillanatban akkor már üvölt. Nem is kér dolgokat hanem parancsol.
Rendesen csinálok házimunkát, nem vagyok szemtelen, tanulok rendesen, nem piálok/cigizek/drogozok/lógok/bulizok/bömböltetem a zenémet, magamtól megcsinálok dolgokat, tudok sütni/főzni bizonyos dolgokat, szoktam is csinálni mindenkinek ha kell, nem ülök otthon egész nap de nem is vagyok távol egész nap, sportolok magamtól, engedélyt kérek ha elmegyek valahova, megmondom hova és meddig, hogy mikor érek haza, hogy kikkel megyek, viszek telefont, vigyázok a dolgaimra, ésatöbbi, de ha nem érek oda 'időben' a telefonhoz akkor már egy semmirekellő, lusta s-ggnek vagyok elhordva aki soha nem csinál semmit.
Nem túlzok, de neki tényleg másodpercek számítanak. Mire felkelek a székből, esküszöm, tök rendesen, nem lustán, lassan, addigra már jön a 2. üvöltés, hogy NÉZZEMÁRMEGVALAKI, és mire kiérek (komolyan futva szoktam már, nagy lépésekkel) addigra már jön az, hogy "MIÉRTKELLÜVÖLTENEM?!?!?!!"... (A telefon egy másik szobában van, nem az enyémben, általában reklámok szoktak hívni)
Ha autóval megyünk valahová és a tesóimmal nevetünk valamin akkor azt hiszi hogy rajta és elkezd minket szidni, pedig semmi köze nincs hozzá annak amin éppen mulattunk. Ha nem értünk egyet valamiben és nem egymást ócsárolva, nem ordibálva (idáig sosem tudna fajulni a dolog, előtte kidobna a kocsiból) beszélünk róla akkor is ránk szól, hogy "ne harcoljunk".. Ha utána súgdolózva próbáljuk megbeszélni akkor mégjobban üvölt, pl. úgy hogy "Az Isten ....áért harcoltok!" és fenyeget hogy visszafordulunk.
Egyszer volt hogy odarendelt minket a nappaliba hogy most együtt tévézzünk. Ilyenkor persze ő választ filmet/műsort, akkor kapcsolja el amikor neki kedve támad és nincs beleszólásunk, úgy váltogatja ahogy akarja. Mikor nevettünk az egyik jeleneten akkor ránk szólt, hogy kussoljunk. O.o
Nem utáljuk de már félünk tőle, nem kedveljük amit csinál - folyton parancsolgat, hibáztat, fikáz másokat, és akkor vannak még ezek az ordibálásai..
Amikor anyám keres valamit és meg meri kérdezni tőle hogy tudja-e hol van akkor már kezd idegeskedni, és ha még akkor sem találja meg akkor meg leh.lyézi.
Ha van 2 fajta kaja a hűtőben, mindegyikből kb. ugyanannyi és majdnem ugyanakkor készültek, de valaki azt eszi amelyiket szerinte nem kell (amit nem szokott közölni senkivel) akkor kifakad és olyanokat mondd hogy mi vagyunk a leg...ébbek, micsoda barmok vagyunk, ő neki ilyen h..lyékkel kell együtt élnie...
Bocsi, hogy hosszú lett. :/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!