Miért ilyen idegbetegek a szüleim? Mikor vállnak már el?

Tudom, ez így elsőnek furcsán hangzik, de egyszerűen kikészítenek. Nem akarnak békén hagyni sohasem. Elkezdtem nézni egy filmet, erre 10 perc után ki kell mennem az udvarba takarítani. Tudom hogy ez úgymond kötelesség, de szerintem szándékosan ilyenkor találják ki ezeket. Egyszerűen nem engedik hogy jól érezzem magam. Megjegyzem négyen tanuló vagyok, nem cigizek, iszok (csak ritkán, ha van ünnep, akkor egy max. pohár bort). Sehova sem engednek el. Se haverhoz, se kutyát sétáltatni, és még sorolhatnám. Ennyit az első kérdésről.

Második kérdés:

Amikor egyikük nincs itthon, akkor nyugalom van. Amint megjön a másik, rögtön balhé van. Utálják egymást. Az anyám az nagyon idegbeteg. Megjön munkából, az az első, hogy belekössön valakibe/valamibe. Például tegnap abba kötött bele, hogy nem volt felsöpörve a konyhában. Minden más kész volt. És elmondott minket mindennek, hogy milyen lusta naplopó dögök vagyunk, meg hogy semmire sem vagyunk képesek. Engem utál a leginkább, hogy miért, azt nem tudom. Akármit csinálok, beleköt. Például ma kivittem a ruhákat száradni, erre meg az volt problémája, hogy EGY DARAB ZOKNI BENT MARADT A MOSÓGÉPBEN! Tegnap meg visszahoztam az életet a kádár korszaki gépükbe, és még újra is pasztáztam nekik a saját pasztámból, ami megjegyzem nem volt olcsó. Mert én vagyok a rendszergazda a házban. Mikor ezt mondtam neki, le se szarta, mert őt nem érdekli. Persze mikor elkezd gépezni, mondja nekem, hogy miért nem jó a gép, miért lassú, miért nincs net, stb.

Az apám valamivel normálisabb. Általában kedves, meg megértő, de mikor az anyám felidegesíti, mert nem érdekli amit mond. Vagy mikor ritkán, de ad pénzt, akkor is keveset, pár perccel utána rögtön elkezd piszkálni. Most mit kezdjek velük? Ui: Holnap írok többet is, de most kevés időm volt.