Érzett már valaki hasonlót, akik a párjukkal/házastársukkal élnek, hogy elkezdtek másokhoz vonzódni szexuálisan? Hogyan éltétek ezt meg?

Volt már ilyen, exekkel. Volt akit megcsaltam, volt akivel szakítottam és utána léptem. De a vége mindig szakítás lett.

Évtizedes kapcsolatban el tudom képzelni, hogy inkább elnyomja az ember magában a vágyat, hiszen ott a közös múlt. De pár év az semmi. Ott nagyobb az esélye annak, hogy ez a fellángolás a kapcsolat végét jelenti.

Ez a helyzet csak és akkor fordult elő velem, amikor a párkapcsolatomban már hibádzott valami.

Amikor csak egyikünk (bármelyikünk, volt, hogy már én nem akartam, volt, hogy én feszülhettem meg, az (most már)exem nem akarta) akarta helyrehozni, akkor halottnak a csók.

Amikor mind a ketten akartuk, akkor helyrejött.

Szerintem a párkapcsolatodban van a hiba.

próbáld megbeszélni, helyrehozni. Ha megy, akkor el fog múlni (minimalizálódni fog) a vonzalom a másik srác iránt. Ha nem... akkor szakíts, és majd meglátod. Akkor sem feltétlen kell beleugrani egy másik kapcsolatba.

Nem igazán éreztem.

Ha nem működnek jól a dolgok éppen köztünk, valahogy akkor is azon vagyok kétségbeesve, hogy javítsuk meg, mert ha máshoz vonzódom, csak rontok a helyzeten, és bizony a problémákat is meg kell oldani, mert ez a lényege, jóban-rosszban.

Én akkor éreztem ilyet amikor olyannal voltam kapcsolatban akibe nem voltam szerelmes. De mi nem éltünk együtt. Amúgy az 1 évet se érte meg a kapcsolat. Hamarabb szakítottam.

Amióta azzal a férfival vagyok együtt akit tényleg szeretek, nem volt ilyen 5 év alatt sem.

Vagy nem szereted már a párodat, vagy az eltávolodás, a törődés hiánya miatt kezdtél el kötődni máshoz. Mármint szerintem. Persze ezt igazán csak te érezheted:)

Azt kéne tudni miért távolodtatok el egymástól a pároddal, és miért nem hozzá közeledsz, vele beszélsz (már ha eddig még nem tetted meg). Ez a legfontosabb kérdés itt.

Szia.

Teljesen egy cipőben vagyunk.

Én is 2 éve élek együtt a párommal, 3 éve vagyunk együtt, eddig nem volt semmi gond, de most nagyon vonzódok az egyik ismerősömhöz, nem tudom hova tenni ezt az érzést, és engem is dicsérget a srác, meg közeledik hozzám de fogalmam sincs, hogy csak szimplán kedves, vagy több.

Most kicsit én is távolinak érzem magam a páromtól, de nagyon bűntudatom van, mert nagyon szeretem.

Most agyalok folyton, nem tudom mit tegyek, ideges vagyok magamra.

Legszívesebben kifutnék a világból.

De dönteni kell. Iszonyúan ideges vagyok. De a párom nélkül nem tudom elképzelni az életem hosszú távon, és a másik sráccal tuti, hogy nem bírnám sokáig, mert nagyon sok dologban nem is tetszik, mégis vonz..

Nem értem magam.

De én a párom mellett döntök.

De nagyon nehéz ez most.

Én előtte is aktív életet éltem. Szerettem egy egy férfi társaságát. Erről a szokásomról utána sem tudtam leállni,de elmondható,hogy kiegyensúlyozottabb voltam....azért múlt idő,mert 4 éve már "jó vagyok" ... az erkölcs csőszök szemében. Amúgy pedig egy idegroncs. Egy kötözködős, hisztis,pesszimista barom.

Számomra fontos lenne a "pillangó a gyomorban" érzés,de ez 8 év után aligha kivitelezhető az állandó társaddal....legalábbis nekem nem megy, biztos bennem van a hiba.

VAn egy közös ismerős (inkább párom haverja), már az első pillantástól szikrázik a levegő köztünk, van hogy éjjelente róla fantáziálok...mikor egymagam vagyok (van pár ilyen alkalom),de semmi több....és türtőztetnem magam már 2 éve, úgyhogy nem most akarom megszakítani a "jó kislány" státuszomat. A kérdés,hogy a rengeteg civakodás és kötözködés mikor borítja ki a bilit.

Egy skorpiótól vagy nagyon jóra vagy nagyon rossza számíts! :D