Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Csak én nem értem, hogy tud kialakulni a családon belüli erőszak, folyamatos bántalmazás?
Mindig olvasni (most pl. Demcsáknál volt), hogy a férje verte, bántalmazta, lelkileg terrorizálta, stb.
Én ezt nem értem, egyszer megtörténhet, de aki utána is a bántalmazóval marad, az úgy gondolom megérdemli a sorsát, utána ne állítssa be magát áldozatként, hogy jaj hát én vagyok a nő, éveken át ezt meg ezt kellett elviselnem. Olyan meg nincs, hogy nem volt más választás, mert az mindig van.
Én sem értettem, de egyszer valahogy egy ilyen bántalmazott nő blogjára tévedtem, és nagyon elgondolkodtató történetet írt le. Náluk ott kezdődött az egész rémálom, hogy beteg babájuk született aki napi 24 órás ápolásra szorult, ezen a ponton kezdett nőni a feszültség a kapcsolatukban és kezdtek eltávolodni egymástól a férjével.És egyszer odáig jutottak, hogy a férj jól megverte. Ezután persze el akarta hagyni, de a férj nagyon tepert, hogy bocsásson meg neki. A tenyerén hordozta, mindent megtett hogy kiengesztelje, a nő ettől nagyon boldog volt, hosszú évek óta nem érezte ennyire jól magát a bőrében, végre ismét azt érezte hogy a férje törődik vele.Aztán persze megismétlődött a dolog, és ugyan ez lett a vége, a férj ismét elkezdett teperni, hogy bocsásson meg neki.Aztán ebből rendszer lett, és a nő egyszercsak azon kapta magát, hogy már alig várja, hogy a férje ismét megverje, mert akkor tudta hogy utána megint minden sokkal jobb lesz, igazi jó kapcsolatuk lesz...
Nagyon szomorú és tanulságos történet...
Azt mondják a szakértők, hogy a bántalmazott fél leggyakrabban azt mondja, hogy azért viseli el a párja bántalmazását, mert azért ő szeret engem, meg csak ritkán ilyen, máskor kedves stb. Van olyan, aki odáig jut az igazolásban, hogy megérdemelte a bántalmazást. Az eltitkolásnak gyakran a szégyen is az oka, meg igazság szerint semmilyen hatóság nem lép fel sem empatikusan, sem hatékonyan. Nem rég a Nők lapjában volt egy hosszú írás a témában, roppant tanulságos volt.
Magánemberként én sem értem. Nálunk vita volt, észérvekkel, csendben. De emelt hang, pláne fizikai agresszió soha: nem volt divat a családban sem, és a házasságomban sem. Pedig aztán nekem nagy a szám és nem hagyom magam. De vita volt és megbeszéltünk értelmesen mindent.
Ha egyébként én rám kezet emelne egy férfi, nem hagynám magam. Azonnal el kellene mennie, vagy én csomagolnék. Csak a szándék elég lenne ehhez.
Volt olyan nőismerősöm, akit megütött a férje (ráadásul a karon ülő gyerekük a kezében volt az asszonynak). Szólt a családjának. Pár nap múlva jött nagybácsi, unokatestvérek (3 db kétajtós szekrény) és csendben megmondták a férjnek, hogy leülnek a nappaliban, megvárják, míg becsomagol és elviszik arra a címre, amit mond. Az a baj, hogy nem mindenki mer szólni a családban sem, mert nem mindenkit védenek meg így vagy állnak ki érte.
1. 2. Válaszolóknak igazuk van. Nem tudhatod, hogy ki miért nem szabadul meg a bántalmazás alól. Sokakat zsarolnak, főleg ahol gyerekek vannak, ott velük, stb.
Itt nálunk senki nem védi meg az áldozatokat hatékonyan a bántalmazóiktól, ezt ugye nem kell ecsetelni!
Sose kerülj ebbe a helyzetbe arra vigyázz, de nem ítélkezz azok felett, akik benne vannak!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!