Párterápián a férj kutyákhoz hasonlítja a szexuális életeteket, hogy reagálnátok, mit éreznétek?

Ha jól értem akkor nektek igazából sosem működött a kapcsolatotok, max. az első 1-2 évben, utána pedig csak tűrtél és remélted, hogy jobb lesz.

Hát ebbe butaság volt gyereket vállalni, és párterápia ide vagy oda...egyszerűen valószínűleg nem illetek össze.

Én nem venném zokon, de egyrészt a Párom állattenyésztő agrármérnök, szóval már hozzászoktam az állatvilágból vett hasonlataihoz, másrészt a mi párkapcsolatunk és szexuális életünk rendben van, és - azzal együtt, hogy vannak kisebb-nagyobb konfliktusaink időnként - meg tudunk beszélni bármit, szóval ezt a helyzetet nyilván nem lehet ahhoz hasonlítani, mintha párterápiára járnánk, és már "rezegne a léc".

Nyilván könnyű lenne kijelentni, hogy akkor sem venném a szívemre, de nem biztos, hogy reálisan meg tudom ítélni, hogy egy érzékenyebb, érzelmileg labilisabb állapotomban hogy hatna rám.

De azt gondolom, hogy ha rosszul érintene, akkor is igyekeznék arra koncentrálni, hogy egy párterápián az a legfontosabb, hogy mindenki teljesen őszinte tudjon lenni, el tudja mondani az "eltemetett", kibeszéletlen sérelmeit, és még az is jobb, ha kevésbé finoman, vagy esetleg akár drasztikusabban fogalmaz, mitha tapintatból nem mondaná ki azokat a dolgokat, amiket fontos kimondania, ha együtt akarunk maradni.

Egy ilyen helyzetben mondjuk annyit tettem volna, hogy teljesen őszintén elmondom mindazokat, amit a 6. hozzászólásodban leírtál, azzal együtt, hogy én ezt hogy éltem meg annak idején (de feltételezem, hogy nyilván te is megtetted).

Másrészt ha belegondolsz, ez csak egy analógia volt, és már csak azért sem szánhatta bántásnak a te irányodba, mert ebben az analógiában egy "fiú kutya" is éppúgy szerepelt.