Barátnőmmel utóbbi 2 hónapban egyre jobban romlik a kapcsolatunk. Folyamatosan arról beszél, hogy házasodjunk össze és vállaljunk gyereket. Valami tanács, hogyan kezeljem a helyzetet? Többi lent.

Igaza van az előttem szólónak, vigyázz, mert van pár nő, aki olyan elmebeteg módon tud viselkedni, ha gyereket akar, hogy képes és nem védekezik, aztán azt mondja, hogy védekezés mellett esett teherbe.

Szóval mindenképp te figyelj oda a védekezésre.

Egyébként megértelek, mi sem akarunk gyereket, a férjemmel, pedig már 35-ön felül vagyunk. Isten ments'! Tehát tudom, milyen az, ha az ember tudja, hogy az életben nem fog ezzel kapcsolatban a véleménye megváltozni.

Viszont őt sem foszthatod meg az anyaságtól, ezért jobb, ha mindketten magatokhoz illő párt kerestek. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ez nem kompromisszum kérdése.

"Az utolsó mondatom inkább az üzleti személyiségem írta le. A párommal való kapcsolatban csakis az említett alappillérekhez ragaszkodok foggal és körömmel. Ha félreérthető voltam akkor elnézést érte(nyilván ezért volt a provokatív hozzászólás)."

Ez csak egy dolog, hogy te még mindig így gondolod. Viszont nem vetheted a párod szemére, hogy 19 évesen még ugyanúgy gondolta, ahogy te most is, de azóta változott a véleménye, a vágyai. Ez egy természetes vágy, igény, és az emberek nagy részénél elérkezik az idő, amikor beérnek, vágynak családra, a család biztonságára, gyerekekre, szerető házastársra. Vannak persze, akik eleve olyan beállítottságúak, hogy nem, és ez így is marad a későbbiekben is. Mindkét álláspontot meg lehet érteni, elfogadni, csak senkire nem szabad kényszeríteni a sajátunkat. Akkor inkább el kell engedni.

"Többnyire alkalmazkodó típusnak vallom magam. Csakis azon témákban vagyok hajthatatlan amelyek megváltozása számomra kellemetlen helyzetet szülne."

Ez minden, csak nem alkalmazkodás. Ami neked mindegy, azt ráhagyod, de ha te A-t mondasz, akkor ha a fene fenét eszik, az akkor is A marad. Ez nem kompromisszumkészség és nem alkalmazkodás. Ez nem baj, te ilyen vagy, csak lásd is magad így.

Ettől függetlenül: az én párom se akart házasodni, de gyereket. 3 éve vagyunk együtt, ő hozakodott elő mind a két témával, mert azt mondta, hogy azért nem akart, mert nem a megfelelő nőkkel volt együtt eddig. Gondolom a te barátnőd is ilyesmiben reménykedett, hogy majd ő megváltoztat. Te igazából nem csináltál rosszat, előre elmondtad mihez tartod magad. Ő reménykedett.

Azt kellene eldönteni, hogy ő az a nő, aki miatt bevállalod a házasságot, gyereket (értsd: inkább gyerek és házasság vele, mint bármi és minden nélküle), vagy sem. Ha te továbbra is tartod magad az elveidhez, akkor nem ő az a a nő, akivel életed végéig élni fogsz, mert nem egyezik az életképetek. Ez sem baj, csak beismerésre váró tény.

Ő a korához mérten változott, felnőtt, komolyabb céljai vannak, neked valamilyen okból nincsenek (ez sem baj, csak ismerd be), és neked így a jó. Neki nem, ő változik az idővel, nem marad a múltban, nem ragad le egy életstílusnál.

Ettől persze nem mindenkinek való gyerek, nem is mindenkinek kell vállalni, tehát magadra erőltetni nincs értelme, csak akkor ez a kapcsolat is ki fog hűlni, mint a radiátor májusban.

Kedves válaszolók, nem kell ennyire fennakadni az alkalmazkodós dolgon.

24 éves nőként hasonlóan gondolom, mint a kérdező. Régebben még szerettem volna gyereket, de most, hogy két éve házas vagyok, megbeszéltük a férjemmel, hogy szó sem lehet róla.

Semmi köze ahhoz, hogy ki mennyire felnőtt, annál inkább, hogy kinek milyen a személyisége. Én sajnos genetikailag rossz idegekkel születtem, örököltem anyámtól egy olyan mentális betegséget, amivel ő már megkeserítette a saját gyerekei életét, én nem tenném ugyanezt.

Két hónapig volt nálunk egy menhelyi kutya, beláttuk, képtelenek vagyunk ellátni: én belefásultam az állandó sétáltatásba és a nevelésébe, egy idő után a hátam közepére sem kívántam... a férjem meg alapjáraton tőlem várta volna el, hogy megváltsam a világot... lemondtunk róla.

Azt hiszem nyilvánvaló, hogy nekünk nem ajánlatos gyereket szülnünk.

Normális FELNŐTT ember képes belátni a maga korlátait, és ezt a vágyaival szembeállítani. Dőreség lenne csak azért másként csinálni, mert valaki máshogy szeretné.

Hogy a kérdésre is válaszoljak: Üljetek le, és beszéljétek meg, hogyan képzelitek el a továbbiakat, erre csak ti ketten tudtok választ adni. Nyilvánvaló, hogy valamelyikőtöknek engedni kell, ha senki nem hajlandó, nincs más választás, mint békében elválni. Mást nem nagyon tudsz tenni sajnos.

Ettől a kommeenttől frászt katam.

Ez a kapcsolat teljes egeszeben rolad szol. Ez kiderul az utolso mondatodbol. Az aldozathozatal keszsege nyomokban sincs meg benned.

A baratnod gyereket akar, mint minden normalis no egy normalis kapcsolatban. Ez pedig tele van "kellemetlenul erinto" aldozatokkal.

Ennek fenyeben ne pazarold tovabb a lany idejet, es ne is altasd sem ot, se magad. Szakitsatok az o erdekeben, es keress magadna mas rajongot, aki kinyalja a fenekedet "parkapcsolat" cimen.

Kedves kommentelő!Miéer szólna róla ez a pákapcsolat?Akkor ha megfordítjuk a dolgot, akkor a barétnőjéről szól a párkapcsolat, mert akar gyereket. Csak azért szól az egész a fériről, mert az a normális, hogy az embernek gyereke legyen? De ki állapította meg, hogy mi a normális?A társadalom?Mert társadalmi elvárás, hogy magunkra kényszerítsünk valamit ami nem tesz boldoggá? Azt írod, hogy meg benne az ádozatkézség. Már ne haragudj, de az ne áldozatkézség, hogy valaki nem akar valait, és most egy gyerek életlről beszélünk és magára kényszeríti, cask azért, hogya társának jó legye. Pontosan ezrt mennek tönkre a házasságok.Valamint ha szereti őt a nő, akkor nem less önző és nem fogja az akaratát rákényszeríteni. Kedves Kérdező nagyon kiverte a biztosítlkot nálam ez a mondat, hog minden normális nő akar gyereket. Ezzel te azt mondod, hogy aki nem akar az nem egy normális nő?Szóval elképzelhetetlen, hogy van olyan ember akinek nincs gyereke mert egész életében embereken vagy állatokon segít. Ő már akkor nem normális ember?Ha te nem szereted a csokit, én sem fogom rád erőltetn, hogy szeresd, mert ez a normális, és nem akalak meggyőzni arról, hogy miért jó ha szeretni fogod. Most akkor mindketen raboljk egymás idejét, nemcsak a férfi a nő idejét. Miért kellene mindenkinek áldozatot hoznia?Csak azért, mert van egy megtervezett modell és te az alapján úgy látod jónak? Ha már nem tervez a férfi gyereket akkor ő már nem is szeretheti a párját, mert az egyetlen dolog ami kifejezheti a szerelmét az a gyerek?Ninc összetartozás , mert nem házasodtak össze? Ezzel te ezt fogalmaztad meg.

"Mivel a nőknél a NEM az NEM mindig jelent NEM-et, azért a női NEM, az egy ilyen NEM...

:)"

Köcsög paraszt vagy hiába vigyorogsz.