Féltékeny vagyok a párom sikereire, normális ez?

A legjobb barátnőmmel versengtünk egymással. Egy darabig teljes volt a harmónia, aztán már érezhető volt a feszültség... Végül odáig fajultunk, hogy amikor a felvételire került a sor, nagyon izgatott voltam, reméltem, hogy nekem jobban fog sikerülni, mint neki. Jobban is ment, s amikor felhívott és elújságolta, szinte kiugrottam a bőrömből, s hallottam a hangján, csalódott lett az én szebb pontszámaim miatt. Ez nagyon megrondította a kapcsolatunkat, odaveszett a harmónia és az egyet értés. Évekkel később neki barátja lett, s míg az elsőnél őszintén örültem a dolognak most felbosszantott, hogy neki van valakije amikor én egyedül vagyok, s nem rég mentünk szét a barátommal. Ez rég nagyon rossz... Aztán egyre durvább lett a helyzet, s végül csak a pozitívumokat meséltük el egymásnak, amikor végre találkozni tudtunk. Dicsekedtünk a másiknak, s elhallgattuk a problémáinkat, mert nem akartunk gyengének tűnni. Azóta alig beszélünk, s végérvényesen tönkre ment az egykor még tökéletesen működő dolog.

Ez az én tapasztalatom. Féltékeny lenni a másikra normális dolog, de úgy gondolom ennek is különböző fokozatai vannak. Nem mindegy, hogy amikor meghallod párod sikerét elönt egy kis keserűség, de azért örülsz, hogy ő örül vagy rágódsz rajta, s nem hagy nyugodni a dolog. Az a legrosszabb, ha azért akarsz valamit te is elérni, hogy ő féltékeny legyen. De egy erős és boldog kapcsolat megoldja a problémákat, s az ilyesmit is. De azért vigyázz a dologgal, mert baj is lehet belőle. Érdekes mert a föntebb említett lány volt az egyetlen akivel ilyesmi fellépet közöttünk, és nekünk nem ment leküzdeni a dolgot. Mindenesetre a lényeg, hogy teljesen normális, hogy így érzel, hisz kapcsolat, személyiség válogatja, s addig minden rendben van amíg összességében boldognak érzed magad.