Tönkremehet emiatt a házasságunk (szexuális gond, a többi lent)?

És jó lenne itt nem megállni, hanem rávenni a férjedet a rendszeres testmozgásra, és váltófürdőre. Ezek ragyogóan karbantartják az ereket, nyirokedényeket. Napi 20-25 szem tökmag nagyon jó prosztata gondokra. És javasolom még a súlyzós edzést is. 40 fölött már jelentős az izomvesztés, márpedig ha lecsökken az izom, a tesztoszteron is vele csökken. Itt viszont fennáll a veszélye annak, hogyha ő újból kivirágzik, hogyan fog rád nézni. Egy izmos, kisportolt 40-es pasi egyébként is sok tinilány kedvelt célpontja, és ha ehhez még egy magára keveset adó feleség is társul, borítékolható a megcsalás. De, gondolom, a cél érdekében te is szívesebben húzol néha edzőcipőt.

Kár lenne veszni hagyni egy egyébként jól működő házasságot, ahol egyébként még a korkülönbség is ideális.

A mi kapcsolatunkban eddig egy rövidke periódus volt, párom bevallotta, hogy évekkel előttem is előfordult az exe mellett. Nála a stressz váltotta ki. Én nem mutattam csalódottságot, biztosítottam róla, hogy ez előfordul mindenkinél, én sem működöm mindig maximális hatékonysággal, csak rajtam nem látszik, és különben sem pusztán a szexért vagyok vele. Viszont ő is óriási kudarcnak élte meg.. elég idegesítő volt, mekkora drámát csinál valamiből, ami szerintem nem volt az. Hergelte magát és eljutott kb odáig, hogy minek él, ha még ennyire sem képes.. Rövid idő múlva maguktól helyrejöttek a dolgok. Arra nincs mentség, hogy a férjed a frusztrációját úgy vezeti le, hogy téged akar sértegetni nőiességedben, csak mert ő kudarcot vallott férfiasságban. Tényleg nagyon bunkó beszólás volt, nekem is rosszul esett volna. Egyértelműen a szégyenérzet váltotta ki belőle.

Ebben az esetben szerintem csak a megértés és türelem segíthet. Ugyanúgy legyetek együtt, mind máskor, de hagyjátok a fenébe a teljesítménykényszert.. az első néhány alkalommal valószínűleg a helyzet változatlan lesz, de attól még miért is hanyagolnátok el egymást? Nem használati tárgyak vagyok, hanem szeretők, ugyanúgy fontos, hogy együtt legyetek, és érezzétek a másik szeretetét. Ha kerülitek az együttléteket, annál jobban fogtok félni a következőtől, hogy csalódás lesz, és még jobban elmérgesedik a helyzet szerintem.

Szerintem csak egyszerűen nem kíván már úgy x év után,most meg már rá is stresszel,azért nem megy.

Egyébként ez szerintem elég általános probléma,a nőknek szerintem a 80%-nak lenne hasonló problémája ha nem többnek,még szerencse,hogy nekik csak szét kell rakni a lábukat (már bocsánat) a fejem rá,hogy mással simán felállna neki,de ez nem a te hibád.

Szerintem próbáljatok meg egy laza, filmezős estét és igyatok némi alkoholt. Nem azt mondom, hogy csatak részegre igyátok magatokat, de kicsit a gátlásokat levetni.. amikor nem azon fog agyalni senki, hogy hátha megint felsül..

Nálunk egyszer volt ilyen gond, a párom már sírt.. és nem értette. Amint kicsit feloldottuk a gátlásokat (mivel már annyira rástresszelt a dologra) minden újból csodálatos volt:)

"Viszont ő is óriási kudarcnak élte meg.. elég idegesítő volt, mekkora drámát csinál valamiből, ami szerintem nem volt az. Hergelte magát és eljutott kb odáig, hogy minek él, ha még ennyire sem képes.."

Kedves #14-es, ahhoz hogy ezt átérezd, férfinak kellett volna születned. A férfiak agyában 4x akkora helyet foglalnak el a fajfenntartási funkciók, mint a létfenntartáséi. A nőknél ez az arány fordított, hisz nekik vigyázni kell magukra és az utódra a fajfenntartás érdekében. Ezért bátrabbak a férfiak, de ezért élik meg világvégeként, amikor elveszni látszik a képességük. Hisz erre születtek! Innentől kezdve hiábavaló az életük, koloncok csupán! Megtűrt személyek, haszontalan kenyérpusztítók. Persze mint tudjuk, nem így van, de ők így élik meg, és ezen nem tudsz változtatni.