27 éves férfinak mennyi esélye van új párt találni egy gyermekkel?

#23 te hol élsz?

Azt hiszed senki más nem próbál megismerni nőket?

Vagy azt hiszed, hogy mindenki megismer egy nőt és velke va élete végéig?

Az egy dolog, hogy más nem számolja, nekem meg kiírja a társkereső oldal...

De attól még nem vagyok rosszabb emiatt, mint bárki más...

#19, ha ennyire rosszak a tapasztalataid a társkereső oldalakkal - hangsúlyozom, nem a nőkkel, a társkereső oldalakkal - akkor miért pont ezen a módon ismerkedsz, miért nem valami személyes formában???

(én a társkereső oldalt eleve nem preferálnám, mert elég korlátozottan tud hatni az ember személyes varázsa, meg az ismerkedés, ami alakul így vagy úgy - az egy ilyen álláskereső szitu, az ember beadja a CV-t, azt vagy elhívják "interjúra" vagy nem, vagy kiválasztott lesz, vagy nem - én még állást sem vagyok hajlandó így keresni... hol van a személyesség, az átdumálgatott éjszakák, a világmegváltó beszélgetések?

Ha a gyerek nem veled él,jobbak az esélyek.

Ilyen hétvégi apuka lehetsz,az nem olyan,mintha állandóan gyerek lenne.

És a későbbiekben szeretnél még gyereket,vagy csak párkapcsolat kellene?

#26, természetesen nem gondolom, azt TUDOM - amiről végül is itt a topictársunk siráma szól -hogy ez a szitu módot ad az "előzsűrizésre" olyan helyzetben, amikor még egyáltalán nem működik a személyes varázs... maradva a hasonlatnál, mert tényleg teljesen analóg, ha "elküldöm a CV-t és várom, hogy behívjanak az interjúra", akkor leszűkítem az esélyeimet arra a szitura, amikor a hirdető minden pobjektívnak látszó feltételének megfelelek, mert különben eleve félrerak... ha ezzel szemben személyesen keresem meg, akkor meg esetleg simán meggyőzöm, hogy nem arra a diplomára vagy nyelvvizsgára, vagy igazolt szakmai tapasztalatra van szüksége amit kiagyalt, amikor feladta a hülye hirdetését, hanem pont rám. (szintén tapasztalat)

Érted, egy "előszűrős" szituban a csaj simán pakolja félre akinek nincs saját lakása, vagy kocsija, vagy diplomája, vagy épp gyereke van, vagy akármit... és esélye sincs egy kapcsolatnak. Ha a személyes kapcsolattal indítsz, akkor meg meg tudod győzni, hogy mindennek természetesen semmi jelentősége, mert ami még nincs, azt majd megszerzitek együtt...

De ezt tekintheted általános filozófiai alapvetésnek is, ha az ember szembe kerül egy bürokratizált rendszerrel - igen, a társkeresők is azok, meg a HR-ek is - akkor van a legkevesebb esélye, ha mindenáron be akar illeszkedni és erre pocsékolja az energiáit meg idejét, és akkor van lényegesen több, ha ugyanannyi energiával megkerülni törekszik - ezt mutatja a félszáz éves élettapasztalatom:))))

Apukám 28 évesen vált el, abból a házasságból van egy fia. 33 évesen vette el anyámat. Amikor bátyám született, 34 éves volt, amikor én, 39. 32 éve boldog házasok a szüleim. Sajnos a féltestvéremet nem nagyon ismerem, de legalább már apámmal megtalálták egymást, néha összejárnak.

Szóval szerintem minden esélyed megvan arra, hogy boldogan élj valaki más mellett.