Hogyan mondtad meg a párodnak, hogy már nem akarsz vele élni? Hogyan költöztél el?

En igy:

Tomi, mi most elvalunk.

Tomi: Miert.

En: mert megcsaltal, plusz a hazassagunk evek ota nem mukodik szoval ez a legjobb mindkettonknek, mikor tudsz koltozni?

Aztan Tomi konyorgott h ne valjunk, eskudozott h nem csalt meg bla bla...egyebkent jo hangulatban valtunk es ma is baratok vagyunk:-))

Többször mondtam neki, hogy nekem egyre laposabb vele a házasságom, és nem merek így vele gyereket sem vállalni. Megkértem, hogy változzon, különben elválok.

Nem vette komolyan.

Aztán egyik nap, mikor hazajött, mondtam neki, hogy ajánlott levele fog jönni a bíróságról, mert beadtam a keresetet.

Én köcsög módon akkor pakoltam össze mikor Ő rokonlátogatáson volt. (Azért nem mentünk együtt, mert nekem dolgoznom kellett).

No mire hazaért addigra a cuccaim nem voltak sehol, összepakoltam mindent. És akkor visszamentem elbúcsúzni, hogy sajna vége.

De nem hinném, hogy annyira szerethetett, hogy csak így elengedett,( ennek már 3 hónapja) és nem is keresett...

8 év után lett vége, mert utált szórakozni, sétálni, apróságok... stb...

Nagy bátorság kell ehhez....

nekem a volt párom pakolta össze a cuccaim, miközben én sírtam, hogy mennyire szeretem és adjunk egy utolsó esélyt a dolognak...

ennek 7 hónapja, azóta is napi szinten sírok miatta.

Már régóta rémes volt a kapcsolatunk, de mindig adtam még egy, meg még egy, meg még egy... esélyt.

Végül az élet segített a dologban, mert albérletben laktunk, őt meg kirúgták a munkahelyéről, nem tudtuk volna tovább fizetni. Így is úgy is költöznünk kellett volna, így mondtam neki, hogy akkor mindenki szépen költözzön haza és ennyi volt. Én maradtam tovább a lakásban, mert én intéztem el az ezzel kapcsolatos dolgokat. Összepakolta a cuccait és elment haza még aznap, én meg hihetetlen megkönnyebbülést éreztem.

Mi harminc évig boldogan éltünk. Aztán megismertük egymást...

Három évnyi házasság után mondtam neki, hogy elegem van a hülyeségeiből, menjen vissza az anyjához.