Őszintén létezik-e örök szerelem, vagy az mindig átalakul szeretetté egy idő után?

Sztem időszakosan vannak szerelmes pillanataink, ezeket fenntartani óriási meló...és mindkét félnek akarni kell és dolgozni rajta. Véleményem szerint a nőnek kell ezt valahogyan iránytani, rávezetni a férfit, hogy kevés, vagy más amit kap és többre lenne igénye. Sokkal szenzitívebb egy női lélek és valahogy mi erre jobban vagyunk kódolva. Viszont a férfiak sem olyan marconák, mint , ahogy beállítjuk őket...csak jó egyfajta pajzs mögé bújni...mert ez való...és mert ez így sokkal kényelmesebb...

kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni... verbálisan és non verbálisan...

Szerintem a szerelem elmúlik,de nem változik szeretetté, mert akkor nem lennének 2 évnél hosszabb ideig tartó kapcsolatok. Azért gondolom ezt, mert mindenki tudja, hogy milyen jó érzés a szerelem, a maga édes-keserű módján, azt nem lehet felülmúlni, meg szeretettel, tisztelettel, megbecsüléssel pótolni, tehát mindig mindenki ezt keresné, és mivel elvileg két év szerelemre vagyunk programozva lehet sejteni, hogy ebből mi lenne...

Szerintem a szerelem megmarad, csak idővel más dolgokat jobban előtérbe helyezünk,(gyerek, pénz, munka, barátok stb.), de a szerelemnek azzal akivel vagyunk meg kell hogy maradjon, ezért maradunk vele és nem kezdünk új életet 2-3 évente. Szerintem pont erre példa amit te írtál, hogy a férjednek nincs kedve udvarolni, nem azért mert nem akar, csak a jelenlegi élethelyzetben más a fontosabb számára, illeteve más dolgok viszik el azokat az energiákat, amiket rád fordítana, és tudatosan meg nem képes ezt befolyásolni, mert nem olyan típus vagy tényleg csak fáradt hozzá. Én is így vagyok ezzel a dologgal ezért mondom. Valamilyen módon ki lehet zökkenteni mindenkit ebből a tunya helyzetből, te ismered a legjobban, te tudod mivel, de az zsákutca, ha mondogatod neki, hogy jajj udvarolj már, az már nem egy szerelmes játéknak tűnne neki, hanem teljesítendő feladatnak szerintem.

A másik verzió, hogy ténylegesen elmúlt a szerelem a részéről, na azt meg szintén csak te tudod kiszedni belőle, de egy biztos én semmiképpen nem lennék olyan kapcsolatban, ahol azt mondják rám, hogy szeretlek, becsüllek, jól főzől veled maradok. Brrrr.:) A mákos gubát szeretjük, meg Teréz anyát becsüljük:d

Mi 2 éve vagyunk együtt, és azt mondják, hogy 2-3 év után érződik az átalakulás. Én nem érzek ilyesmit.

Ugyanolyan erős a szerelem és egyre csak fokozódik!!! :)

22L

A szerelmet és az ehhez társuló szeretetet az egymás iránti érdeklődés, egymásra való odafigyelés, és a lelki-fizikai vonzódás tartja fenn szerintem, illetve hosszútávon még az, hogy mennyire tiszteljük egymást, és saját magunkat, mennyire tudunk önmagunk lenni a másik mellett.

A lila köd állapota, amikor enni-inni alig bírsz, csak a másikra gondolsz, és szenvedsz, ha nincs veled, az hosszútávon fenntarthatatlan. Ráadásul ez inkább egy olyan llapot, amikor azért szereted a másikat, amilyen érzéseket kelt benned, nem pedig azért, amilyen ő valójában. Ezért van az, hogy amikor elmúlik ez az állapot, akkor sokan kijózanodva néznek nagyot, hogy mégis ki ez az ember, hiszen úgymond nem ilyennek ismerték meg.

Ha ilyenkor valaki veszia fáradtságot, hogy megismerje a másikat igazán, vagy ez a folyamat már el tudott indulni a lila ködös időszakban, akkor ki tud alakulni a szeretet is. Hosszútávon pedig a fizikai vonzódás is megőrizhető, ha odafigyelünk a párunkra és magunkra is, és megbecsüljük egymást, sokat beszélgetünk, és közös célokat tűzünk ki.

Szerintem pedig ez a lila ködös duma marhaság. Mármint ezt húzni mindenkire, és mindenki érzéseire. Egyszerűen nem mindenki szerelmes elvakultan. (ilyenkor szokott az lenni, hogy csak idealizáltunk valakit, és később meglepetésként ér, hogy jé, ez a pasi/nő megváltozott...)

Nem megváltozott, hanem olyan volt, csak van aki nem veszi észre az elején mert elvakult. Lila ködben él.

De nem mindenki így szeret. Nekünk se hú de régi a kapcsolatunk, ez a korunkból adódik, de 5. éve vagyunk együtt a férjemmel, és semmilyen negatív változást, érzelemcsökkenést, stb nem érzékeltünk. Csak erősödött a szerelmünk az eltelt idő alatt, nem lett csöppet sem kevesebb, nem alakult át valami mássá. Én ezt szerelemnek hívom, és a férjem is.

Ha valaki azt mondja, hogy ő már nem szerelmes hanem csak szereti a párját, akkor mondja azt. Ő ezt érzi, mi meg nem. Mert nem szeret mindenki egyformán. Mi az elején is láttuk egymás hibáit, nem voltuk vakok, nem lila köd volt, hanem teljesen tiszta érezések józan ésszel.

Szóval kategorikusan kijelenteni mindenkire, hogy a szerelem elmúlik, meg átalakul, hülyeség. Mert az emberek nem egyformák. Ahogy az érzéseik sem. Ennyi.