Pánikbeteg a férjem?

A leendő férjemről, akivel már együtt élek egy ideje, derültek ki olyan dolgok, amiket korábban elhallgatott, hogy ne ítéljem el.

Hogy nem bírja a stresszhelyzeteket, illetve nem tudja kezelni, ha valaki kétségbeesett, esetleg sír, arra már rájöttem. Neki minden hiszti, mindegy, mi van a háttérben.

Tegnap óta csak úgy a semmiből fura egészségügyi gondjai vannak. Állítólag tűrhetetlenül fáj a feje. Napközben rájön, 5 perc alatt elmúlik, majd megint kezdődik. Reggel orvost kellett hozzá hívni.

Nem tudjuk még, mi a baj, kapott beutalót pár helyre, majd holnap bemegyünk a kórházba.

A gond ott volt, hogy ő éjszaka teljesen belelovalta magát abba a gondoltba, hogy ő meg fog halni, és pánikrohama lett. Sírt, sikított, teljesen kifordult önmagából. Eleinte megpróbáltam megnyugtatni, de egy pont után már én is elvesztettem a türelmem. Mondta, hogy fogjam a kezét, majd egy másodperc múlva, hogy ne érjek hozzá, és hasonlók. Át kellett virrasztanom vele az egész éjszakát, nem volt hajlandó elaludni és lenyugodni (ekkor nem fájt semmije, csak pánikolt), sőt nekem is megtiltotta, hogy elaludjak, mert hogy akkor ő meg fog halni. (Az orvos szerint semmi halálos, csak stressz okozta migrén)

Mikor kicsit lenyugodott, megkértem, máskor ne hisztizzen, mert ezzel mindkettőnket tönkretesz idegileg. Ekkor mondta, hogy ez nem hiszti, ő pánikbeteg, és nem tud magáról, ha rájön ez a roham.

Mikor mondtam, akkor az más, holnap keresünk egy pszichiátert is, az ilyesmi kezelésre szorul. Hirtelen már nem is volt pánikbeteg, "csak hisztis", pszichiátert ne.

Nem tudom, mihez kezdjek vele. Zűrös családban nőttem fel, anyukám visszaeső klinikai depressziós (11 voltam, amikor végig kellett néznem, ahogy ő is hasonló pánikrohamoktól szenved), apukám csak simán szadista, és zűr van a fejében (élvezetet okoz neki ok nélkül verni és büntetni másokat).

Ilyen családi háttér után nem tudom, tudnék e megfelelő támasza lenni egy pszichikailag instabil személynek.

Volt már valaki hasonló helyzetben? Mit lehet tenni?