Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hazassag valsagban, ti mit tennetek?
5 eve vagyunk hazasok, a tenyek diohejban.A ferjem imad engem viszont panikbeteg es ez kihat a kapcsolatunkra.
-Nem lehet vele egy csomo dolgogrol beszelni mert MINDENT szemelye elleni tamadasnak el meg
-A legkisebb dolgon megsertodik, mindenbol stresszt csinal
-Neha vannak duhkitoresei, ahol olyanokat mond, h mindenkinek jobb lenne ha meghalna, meg majd en is el fogom hagyni mint az osszes no eddig az eleteben
-Minden kitorese utan bocsanatot ker (soha nem utott meg vagy ilyesmi) es tudja, h segitsegre van szuksege de azon kivul, h az orvos altal eloirt gyogyszereket beveszi nem hajlando pszichologushoz menni
-Volt h veszelyeztette mindkettonk eletet leven pont az autoban jott ra a roham, es kishijjan beleszalltunk egy buszba mikozben uvoltozott...ilyenkor versenyez masokkal, marmint idegenekkel akik felbosszantjak a vezetesi stilusukkal
Ezeket leszamitva egy edes pasi, szeretem is de belefaradtam es eldontottem,h elhagyom. Mindig turelemmel kezelem (meg akkor is amikor rettegek) es probalom lecsillapitani, konkretan bocsanatot kerek tole a semmiert, h ne erezze magat hibasnak.Ha elkezdenek vele vitatkozni, akkor egesz ejjel ezt hallgatnam es mivel bocsanatot kerni amikor nem vagyok hibas nem kerul semmibe, igy barmikor megtessem ha szukseg van ra.
Utalom a konfrontaciot, veszekedest es en egy optimista, jokedvu no vagyok, lazan es boldogan kezelem az eletet es ugyan megertem a depressziosokat, de nem tudok azonosulni a nezetukkel.
Szeretem de nem vagyok onsorsronto igyhat eldontottem, h elvalok leven kifogytam az otletekbol, aldozat pedig soha nem leszek.
A kerdes, h esetleg valaki vegigmemt hasonlon, ha igen van valami otlete arra, h hogy lehet kezelni ilyen embereket?Nyilvan nincs bevalt modszer, de mivel mindenki mashogy el meg helyzeteket, igy hatha:-)))
Koszi a valaszokat:-)))
30/N 44/F
7-es Ki kell vágni, és be kell utaltatni gyógykezelésre. Tudod kinek nyomná az ilyen szövegeit.
Mond meg a srácnak, hogy lépjen, és ne hagyja magát.
Párod önző, ha szeretne akkor össze szedné magát és kiderítené, hogy mi baja. Mivel sokkal egyszerűbb másokat okolni"meg majd en is el fogom hagyni mint az osszes no eddig az eleteben" mint szembenézni a saját mumusával.
Ameddig ezt nem lépi meg addig te a fejed tetejére is állhatsz.
Én inkább azon gondolkodnék ilyen helyzetben, hogy vajon milyen lelki problémákkal küzd az a nő, aki ilyen férfit választ társául. Még akkor is, ha optimistának és jókedvűnek írod le magad.
Mert nem normális rettegni, hogy mikor jön rá a bolondóra. Nem normális konfliktuskerülés címén állandóan bocsánatot kérni a férjedtől, amikor pontosan tudod, hogy valójában nem kéne. Nem normális tolerálni, hogy nem lehet vele beszélni semmiről, mert mindent a személye elleni támadásnak vesz.
Mondom mindezt úgy, hogy most pontosan egy ilyen kaliberű pasasba szerettem bele, és már kezdem kapiskálni, hogy bár a pasi sem 100-as, de nem okolhatom őt mindenért, hiszen a saját sorsom felől én döntök, és én őt választottam, stresszestül kirohanásosul sértődésestül, úgyhogy elsőként fel kell göngyölítenem, miért is akartam én ezt az életet, mik a valódi okaim arra, hogy egy ilyen férfi mellett véltem megtalálni a boldogságot. Naiv dolog azt gondolni, hogy azért, mert a békeidők olyan szépek. Az ember nem hülye, még ha annak is tűnik néha. A pszichés betegek mellett élő nőknek csak úgy, mint a bántalmazott nőknek igenis van valamilyen eltemetett motivációja arra, hogy a pszichés beteget/bántalmazást válassza. Nekem is, csak még nem sikerült egészen kibogoznom, de rajta vagyok az ügyön.
Szóval szerintem először magadon gondolkozz el. Talán azután könnyebb lesz rájönni, hogy hogyan kezeld a férjed, vagy a válást, ha amellett döntesz.
15-os: Jo kerdes erre csak azt tudom valaszokni, h az elejen nem ilyen volt. Igaz, ket het utan bevallotta, h panikbeteg, nem birja a tomeget de gondoltam h majd elmulik foleg ugy,h szed gyogyszert.
Akkor is tulerzekeny volt, de optimistakent ugy voltam vele, h majd ezen is tulleszunk.Mivel ezt leszamitva o lehetne az idealis minden teren, igy tenyleg hittem abban, h ezt meg oehet valtoztatni.
Aztan jottek a kitoresei es attol nem felek, h esetleg fizikalisan bantalmazna attol viszont sokkal inkabb hogy egy ilyen elborult pillanataban ongyilkos lesz.Ezt egyszer mar sikerult megakadalyoznom, de ez nem allapot.
Szerintem velem az idealizmusom es az optimizmusom a baj....
Konkretan az, h mindig hiszek abban h jobb lesz (nemcsak parkapcsolatilag hanem globalisan) es nem tudom elfogadni azt, hogyha valami rossz akkor az stagnal hiszen az elet az orok valtozasrol szol:-)))
Csak most jutottam el arra a pontra h feladom, mert minden orvosi segitseget ex katedra elutasit.2 napja beszeltunk a pszichologusrol mint megoldasrol, o kapasbol elvetette mondvan
"Nem tud olyat mondani amivel ne lennek mar tisztaban"
O tudja, h beteg, ismeri az okait, szedi a gyogyszeret amit az orvos beallitott neki de meggyozodese h ennel tobbet nem tudnak erte tenni. Egyebkent naluk az egesz csalad depresszios, es mindenki gyogyszert szed ra :-)))))))))
Egybkent latszolag tok normalisak de mindegyik bevallja h gyogyszereken elnek (egyebkent rendezett hatteru intelligens emberek), ol az anyukaja 4 szer probalt ongyilkos lenni, a sogornom egyszer....mindig elmondom nekik h az elet szep, ez csak egy periodus de mintha a falnak beszelnek:-)))
Plusz nincsenek anyagi gondjaink, vannak barataink, jo munkank szoval a szuleinek detto.Szoval en nem ertem h miert latjak ilyen borusan a vilagot....en egy hihetetlenul boldog es kiegyensulyozott csaladbol jovok szoval nekem ez furcsa:-)))
Ok is tudjak h a verjemnek gondjai vannak, a legutobbi duhkitoresenel amikor 210-el mentunk es uvoltott meg versenyzett akkor miutan kikecmeregtem a kocsibol felhivtam a szuleit, sirva mert azt hittem h nem szallok ki a kocsibol elve szoval mondtam h hivjak fel es nyugtassak meg....
Valasz: Dragasag az nem segit az idegein ha sirsz....
Wtf???????Mindig probalok nyugodt maradni, nem mutatom ki h felek, ugy teszek mintha minden ok lenne mert tudom hogyha elvesztem a fejem akkor csak rosszabb lesz de arrol nem tehetek h folynak a konnyek az arcomon...
Mindegy, a lenyeg h en sem vagyok tavolrol sem tokeletes es 5 ev alatt egyszer kifakadtam.Konkretan leorditottam a fejet (ilyet meg sosem tettem azelott) es vegulis elmondtam neki mindazt ami 5 ev alatt felgyulemlett bennem...akkor total ledobbent, de megis en ereztem magam szarul.
Szoval nem lenne itt problema ha errol ertelmesen lehetne vele beszelni, es elmenne kezelesekre mert akkor lehet h javulna a helyzet de igy ennek eselyet sem latom, igy marad a valas.
Szia! Nézz utána a bborderline személyiségzavarnak hátha ebben szenved! pár dolog róla:
Gunderson mindezekkel a tünetekkel jellemzett eseteket "Borderline Group of Neurosis"-nak nevezett, és tíz fő karaktervonással jellemezte, melyek közül a főbbek a következők:
nárcizmus
"lelki vérzékenység"
túlérzékenység
lelki merevség
önértékelését érintő visszajelzésekre "düh, depresszió, vagy szorongás"-sal reagál
kisebbrendűségi érzések
mazochizmus
a belső lelki nehézségek miatt a külvilág hibáztatása
nehézségek a valóságvizsgálatban
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!