Meg tudtátok-tudnátok bocsájtani a megcsalásos hazugságot?

Én is megbocsátottam, és nekem is megbocsátottak. De ha te nem tudod megbocsátani, akkor nem tudod, ez van, fogadd el, és váljatok el. Őszintén megmondom, szerintem gyerekes pont azon hisztizni, hogy egy évig nem mondta el. Most újra megcsalna-e vagy nem, ez a kérdés.

Ha meg úgy gondolod, hogy nem az alaptermészetedből adódik, hanem valami konkrét hülye oka van, hogy pont ezen rugózol, szüleid rossz kapcsolata vagy ilyesmi, aminek nem is kellene hatással lennie most rád, akkor menj el egy pszichológushoz, vagy menjetek el párterápiára.

Nem lehet, hogy te megsem bocsajottal meg neki igazan?

Egyebkent egy ilyen fajta arulasnal szerintem vege van a kapcsolatnak/hazassagnak. DE ez nem jelenti azt, hogy nem lehet ujrakezdeni, valtoztatva azon, ami korabban nem mukodott. Sokan szetmennek, de megis sokan vannak, akik egyutt tudnak maradni, es nemcsak vegetalnak utana egymas mellett, hanem megerosodik a kapcsolatuk. Es igenis van, aki tobbet ezutan nem lep felre, meg ha ritka is, de azt ugy is lehet latni a masikon, hogy igazan elkotelezte-e magat, vagy sem.

Kerdezo, a ferjed nyilvan azert hazudott ennyi idon keresztul, mert nem akart teged elvesziteni, de gondolom nem birta tovabb. Szerintem neked a megcsalas jobban faj, csak nem mered beismerni, mert akkor ismet foglalkoznod kellene azzal, hogy hanyadan is alltok, vele maradsz-e vagy sem.

De barhogy is van, egy parterapia jo lenne, ahol nyugodt korulmenyek kozott segit egy szakember, hogy kifejezzetek egymas fele azt, ami bennetek van, es ki tudjatok kozosen talalni, hogy hogyan tovabb.

Ha úgy döntöttél, hogy megbocsájtasz a férjednek, akkor az a saját döntésed volt és a te fejedben dől el a dolog. Valószínűleg nem véletlenül döntöttél így, ösztönösen érezted, hogy többet veszítenél nélküle, mint vele. Szóval ezt eldöntötted, a többi pedig a te fejedben fog eldőlni, csak rajtad fog múlni. Ha folyamatosan ezen agyalsz, ha kétségbe vonod a döntésed helyességét, akkor állandóan kísérteni fog a múlt. Ha viszont azt mondod "jó rendben megtörtént, mindketten hibásak voltunk és végül is elmondta nekem, zárjuk le a múltat és engedjük el", akkor sokkal jobban jársz. Ha mindent átbeszéltetek ezzel kapcsolatban, nem maradtak már benned kérdések, akkor zárd le magadban ezt tudatosan. Ha rágondolsz gyorsan hessegesd el ezeket a gondolatokat és gondolj valami szépre. Ha fájdalmat érzel a szívedben, akkor gyorsan menj oda a férjedhez és öleljétek meg egymást. Minden ezzel kapcsolatos dolgot zárj ki a fejedből és engedd el a fenébe. Meg lehet bocsájtani, ez kizárólag a te fejedben dől el!

(Az meg hogy nem mondta el sokáig... majdhogynem érthető. Hiszen tudta hogy óriásit hibázott, nyilván megbánta és szeret, nem akart elveszíteni, máskülönben azonnal elmondta volna. Vívódott magában, őszinte akart lenni de rettegett attól hogy elveszít téged. Szerintem az első perctől tudta hogy el fogja neked mondani. Szóval emiatt ne őröld magad!)

Egyébként ismerek olyan nőt, aki azon lenne felháborodva, hogy minek mondta el egyáltalán a férje. Mert ezzel a férj a saját lelkiismeretén könnyít csak a feleség kárára, aki nagyon jól megvolt enélkül az információ nélkül is.

Ez nem befolyásolja hogy neked hogy jár az agyad, de az talán hasznos tudni, hogy nem mindenkinek úgy ahogy például az itteni gyikes átlagnak.