Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan segithetnek ferjemnek feldolgozni a szulei halalat?
Aposom par eve halt meg, anyosom pedig nemreg ment el, kb a semmibol jott betegsege vitte el par honap alatt varatlan hirtelenseggel. Nem voltak annyira joban soha, inkabb csak udvarias beszelgetesek voltak, nem mely kapcsolat ami most hirtelen megszunt.
A ferjemnek nincs mas kozeli csaladja szinte senki, akik vannak azokkal se nagyon tartottak a kapcsolatot. Amiota meghalt anyosom, ferjem latszolag rendben van, de belulrol folyton eszi magat, ragodik, nagyon egyedul erzi magat (pedig az en csaladom teljesen befogadta, ezt o is tudja es szereti is oket, de ok sem a kozelben elnek). Ugy kell mindig kihuznom belole, eroltetni, hogy beszeljen arrol hogy hogy erez epp, olyankor viszont teljesen osszeomlik, szo szerint van hogy zokog mert nem tud mit kezdeni az erzeseivel. Raadasul ugy erzi, velem nem foglalkozik eleget, ami igaz de ugyanakkor nem banom mert megertem hogy neki most nehez, ezt is mar sokszor mondtam neki.
Aki volt mar hasonlo helyzetben, hogy segitettetek feldolgozni a parotoknak ezt? Mikortol kezdjek igazan aggodni hogy talan nem csak sima gyasz ez hanem valami tobb esetleg?
Nekem 20 éves korom óta nincs senkim. Akik vannak távolabbi rokonaim, igazából azok sincsenek. Párom sincsen, aki szeretne, tehát teljesen egyedül vagyok. Sőt, jelenleg munkám sincsen így a karrieremnek se igazán élhetek. Van, hogy sokszor lehúznak ezek a dolgok engem is belül, de igyekszem azokra a dolgokra nézni amik és akik vannak jelen esetembe a barátaimra, hogy van hol élnem stb. Illetve hát úgy gondolom, és tudom is, hogy ennél is rosszabb lehetne és ez mindjárt kiránt a mélyből.
Talán ezek segíthetned a párodnak is. :(
Koszonom mindenkinek a valaszokat, a privat uzeneteket is, aranyosak vagytok nagyon. En soha nem hozom fel magamtol a szuloket, nem szeretett engem anyosom soha, ok nelkul is szidott sokat, szoval emiatt is nehez sajnos egyuttereznem ferjemmel, noha persze azt megertem hogy hirtelen jott ez a sokk. 30 alatt vagyunk mindketten, gyerek nincs, szoval maradnak a baratok akikkel eroltetem majd hogy talalkozzon tobbet.
Akik irtatok, hogy ti is fiatalon elvesztettetek szuloket: ne adjatok ti se fel, mindig van valaki aki meghallgat ha mas nem, csak lehet hogy kicsit nyitni kell a kornyezet fele, mert azert az emberek tobbsege magatol nem fog elkezdeni faggatni titeket, ha magatoktol nem mondjatok hogy mi bant (tapasztalat), viszont sokan szerntem ha tudjak hogy baj van akkor szivesen meghallgatnak, adnak tanacsot. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!