Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan segíthetnék a férjemnek feldolgozni, hogy munkanélküli lett, úgy, hogy ő közben az idegesség miatt állandóan sérteget?
válasza:Mondd meg neki őszintén, hogy nem vagy bokszzsák, ne rajtad élje ki a haragját. Hogy szereted, tiszteled, és mellette állsz, de titeket ne bántson.
Egyébként mennyi idős a férjed?
válasza:Fuuu. Amit en ereztem, amikor megszunt a melom, azt le nem tudom irni. Tok nagy krizis egy lelkiismeretes ferfi szamara!
Amikor utolag visszaemlekeztem es sikerult mar erzelmek nelkul feldolgoznom, akkor engem a parom abban segitett, hogy nem "tavolodott el" tolem. Sot nagyon is nyujtotta a segito kezet. Erdekes modon a sex beindult kozottunk. Talan ennek hatasara ereztem azt, hogy ujra ferfi vagyok es talan ezzel a gesztusaval kaptam onbizalmat, ami meg ugye jol jott a melokeresesnel.
Ja es az, hogy "sertegettem" az nem volt kifejezes. Az egesz vilagra duhos voltam, hogy at...tak. Mindenkivel csunyan beszeltem es nem akarattal. Egyszeruen a duh jott ki belolem.
Nem tudtam mit kezdeni a tehetetlenseggel, hogy nem tudom eltartani es becsodoltetem a csaladomat. (Pedig alig voltunk csodkozeli helyzetben, csak valahogyan sokkal nagyobbnak tuntek a problemak.)
(Aztan jott 1-2 ebreszto mondat. A fiamtol pl: "Azt hittem, hogy kest akarsz a hatamba szurni!" Kepzelheted milyen feszultseg lehetett otthon, ha a 9 eves hattal allo fiam azt mondta nekem.)
Aztan lett melom es szepen lassan a melo kezdesevel, meg utana annak az erzetevel, hogy "hasznos" vagyok lepesrol-lepesre elmult. Az az utani 1-1.5 ev szuk idoszak volt, de hala Isten ujra beindult minden es tudtunk ujra nevetni.
(Igy utolag szegyenlem magam, hogy ilyen voltam es remelem a kovetkezo alkalommal kepes vagyok mar erzelemmentesebben, intelligensebben kezelni a helyzetet.)
válasza:Én nagyon megértem őt. Engem egyik napról a másikra raktak ki, nem is sejtettem előtte, hogy mi lesz, teljes pofánvágásként ért. Nagyon ki voltam borulva. Ilyenkor, tudod, nem csak az van, hogy úristen, nincs munkám, miből élünk meg, hanem emberileg is egy kalap szarnak érzed magad, amiért voltál annyira nélkülözhető a munkádban, hogy pont téged raktak ki(nálam mégnagyobb volt a szívás, mert 5 ember közül csak engem raktak ki, pedig komolyan én voltam ott az egyetlen, aki jól végezte a munkáját, a többiek csak pletykáltak egész nap. Én ebből kimaradtam, nem barátkozni mentem oda, hanem dolgozni. Persze, mikor megkérdezték őket, hogy kit javasolnak leépítésre nyilván engem mondtak, mert én nem jöttem ki olyan jól velük). Szóval én is teljesen kétségbe voltam esve, napokig csak sírtam(nőknél ez ugyanaz a stresszlevezetés, mint pasiknál a bunkózás), aztán szépen lassan elkezdtem munkát keresni. Szinte hihetetlen de 1 hét alatt 3 helyre akartak volna felvenni, az egyik közülük az álommunkahely, végre a szakmámban, olyasmi ami érekel, jobb fizetéssel. Szóval nem szabad feladni, mert mindennek oka van. Lehet rá is egy jobb hely vár.
Addig legyél vele nagyon türelmes, mert tényleg szörnyű, amin az ember keresztülmegy ilyenkor. De azért azt szépen megmondhatod neki, hogy ne viselkedjen veled így, mert te szereted, mellette állsz és nem érdemled meg, hogy csúnyán bánjod veled. Vígasztald, bíztasd, ne pánikolj, hogy jaj, most mi lesz. Nekem is ezt mondta a férjem, hogy bármeddig nem találok munkát, kihúzzuk, szegénységben, de nagy szeretetben. És ez sokat segített, egyből pozitívan álltam a dolgokhoz, nem görcsölve és meg is lett az eredénye. Holnap kezdek az új helyemen:)
válasza:Én is próbáltam és próbálom is támogatni, de félek, hogy erre az időszakra rámegy a kapcsolatunk. Már kértem, hogy legalább néha gondolja át, hogy miket vág a fejemhez, de nem változott semmi. Szerencsére a gyerekek még nem értik pontosan, hogy miket, mond nekem vagy nekik, mert még kicsik, de az már nekik is feltűnt, hogy sokat sírok, pedig eddig soha nem láttak, hallottak sírni és egyre többször kérdezi a nagyobb, hogy az apjuk miért nem szereti már őket. Próbálom a stressznek betudni ezt az egészet, de nem tudom meddig leszek képes eviselni.
Szerencsére nálunk sem olyan nagy a tragédia, mint ahogy a férjem érzi, de ezt most még nem látja be. Én sokkal jobban félek attól, hogy a kapcsolatunk tönkremegy, mint az anyagi csődtől.
Minden közös programot elutasít, a gyerekekkel sem foglalkozik már, csak a haverokkal akar időt tölteni.
válasza: válasza:a meloval lesz ujra "normalis" minden. Addig meg kitartas! Es ne a ferjedtol vard el, aki most egy depresszios idoszakban van, hogy normalisan viselkedjen. mert keptelen ra. Egyszeruen nem sulyozza jol a dolgokat. Nem erzekeli, hogy mi a fontos es mi nem.
Most Neked IS kell ebben tamogatnod. Nem most lesz halas erte, hanem KESOBB! Ha mar ujra kepes "jozanul" latni a problemat. Legalabbis nalam igy volt...
Drukkolok Nektek!
válasza:(
Csunyat irok, de azert leirom. Ha most bedobnad a torulkozot, akkor a ferjed annyit latna, hogy
"addig bezzeg jo volt, amig volt penz. Most, hogy nincs meg..."
)
Te vagy a No! Te vagy az erosebb, a kitartobb. Vedd poenra! Ez egy atmeneti allapot. Lehet, hogy mar a melyponton tul is vagytok. En olyan munkat, felujitast nem ajanlanek, ahol mondjuk penzt kell kolteni az alapanyagokhoz.
Igy belegondolva engem meg az segitene, ha levennek a felelosseget a vallamrol: "Nem baj, ha az autot el kell adnunk. Majd megyunk busszal! Ott legalabb tudok olvasni. Es en mar tudom, amit te meg nem, hogy ez egy atmeneti allapot. Es ha nem most akkor kesobb te ezt kepes vagy meg jobb autot is szerezni. Ezert mentem Hozzad, te SERTEGETOS MARHA!" ;)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!