Mennyire normális, hogy egy családanya heti 3x elmegy szórakozni? A többi 2 napon pedig dolgozik este 7ig. Este ér haza, amikor a a gyerek már alszik.

Kezdem azt gondolni, hogy ez megint valami szociológiai kutatásos, provokálós fake kérdés.

Mint az az anyuka, aki félti a gyerekeit a szomszéd kutyától.

:)))

ennyi mar eleg is lenne?))

van egyebkent, egy ocsem :)

Csajok,egyértelmű,hogy a kérdező a szerető. :)

#54 stipi-stopi az Öcsédre. :)

Az kérdező válaszainak stílusából úgy gondolom, hogy ez nem féltékeny, nem sértett, inkább félti a férjet, hogy kimerülhet.

Anyósra tippelek!

A hét (a nevében is benne van) hét napból áll, nem 3 + 2.

Gondolom nem önzőségből dolgozik azon a két munka miatt sokáig elhúzódó napon sem, hanem a családért. És annyit mindenki megérdemel, hogy egy kis pihenésre legyen ideje. Főleg ha különleges alkalomról van szó, amit ha kihagyna, biztosan rosszul érezné magát.

Egy ember nem lehet csak ez vagy csak az. Pusztán azért, mert családot alapít valaki, még nem szűnik meg a külvilág számára, és számára sem szűnik meg a külvilág. (most tekintsünk el a nagyon extrém esetektől, amik léteznek ugyan, de könnyű belátni, hogy a nyomorhoz konvergálnak)

Ő amellett, hogy valakinek a felesége és x gyermek anyja, valakiknek a lánya, testvére, barátnője, támasza stb.

És ezekre is kell némi időt fordítani, mert hiába van ott a férj és a gyerekek, nem lesz boldog, ha ezeket elveszíti, mert hiányoznának az életéből. A kapcsolatokat folyamatosan ápolni kell.

Oké, akkor most gondolj bele. Ha szerinted elhanyagolásnak számít pár napig csak reggel ott lenni valakivel/valakikkel, úgy hogy mondjuk kéthavonta fordul ez elő, hogy becsúszik egy ilyen hét (ami még mindig nem 5 nap) akkor az nem az, ha az élete fontos eseményénél nem vagy vele? Ha nem beszélsz vele egy jót néha? Ha tudod, hogy hónapokig is távol lesz, és mégsem találkozol vele, amikor mindketten szeretnétek?

Sokan a barátaikért megteszik azt, hogy vigyáznak a gyerekekre néhány órát, esetleg fél napot, a saját gyerekére miért esik nehezen valakinek?

Az jobb, ha az anya megbánja az elszalasztott lehetőségeket és hogy hagyta megromlani a kapcsolatait? És hogy előbb vagy utóbb önmagát és a családanyaságot is megutálja és tehernek érzi a gyereknevelést?