Tegyek a gyermekem apjáért, hogy megtartsam, vagy nincs értelme?

csak mert úgy érzem nekem elég egy gyerek, fáraszt ha a gyerekem apja is az..

állandóan átlépi a határokat, mindig megállj-t kell "parancsolnom" ,valahogy úgy néz ki, mintha ezt igényelné, a folyamatos "vezetést", de engem halálra fáraszt ez a "játék".

pl későn jön haza sokszor, folyamatosan valami "fekete ügyletekbe" keveredik, állandóan nekem kell szólni, figyelmeztetni, hogy kockázatos, számoljon vele, van, hogy naív, olyanokkal barátkozik akikről messziről látom hogy mire mennek és nem megbízhatóak, még én "tanítgatom" hogy tartsa 3 lépést, ha hiányolom hogy tegyen már valamit értem, csak egy szavamba kerül, hogy mit, de addig eszébe nem jutna semmi, nem tudja mit akar, de bármi "okosat" mondanék, már ugrana.stb

most ott tartunk, hogy megint kezd vele elszaladni a ló, bajba is került, mert már nekem semmi de semmi kedvem nem volt már megint leülni beszélni vele, belefáradtam, azt csinál amit akar, lesz*rom üzemmódban vagyok.

én nem vagyok "vezető"típusú nő, nekem támasz kell, férfi kell.

a szerelem amúgy szép. de nem elég ide. erre rá is mehetünk. de nekem nincs energiám már őhozzá.

vagy becsüljem meg, szedjem össze magam és folyt. köv.?