Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mennyire elvetemült ötlet egy ilyen házasság? Bővebben lent
Egy olyan házasságra gondoltam, ahol egyáltalán nincs szerelem, már a kezdet kezdetén sem, a felek tudják ezt egymásról és nem is várják el, csak azért házasodnak össze, hogy családot alapítsanak és biztosítsák vérvonaluk folytonosságát. Emellett persze nem is úgy élnének egymás mellett, mint egy egymást szerető házaspár, csak "elvolnának". Tudom, hogy manapság már meglepő az ilyesmi, azért kérdezem, kinek mi erről a véleménye.
Azért jutott ez eszembe, mert egy beteljesületlen szerelem után fél évvel úgy érzem, én már képtelen lennék a szerelem érzésére. Annyira beleszerettem abba a bizonyos férfiba, mint még senki másba, de csalódnom kellett. Azóta sem tudtam beleszeretni senkibe. Próbálok ismerkedni férfiakkal, de az a baj, hogy egyszerűen nem érdekelnek. Eléggé magamnak való vagyok és érzelmileg nagyon instabil, sokszor vannak fellángolásaim különböző férfiak iránt, de ezek hamar elmúlnak. Ezek után valahogy nem mernék, nem tudnék érzésekre alapozni.
26/N
Bill Clinton és b. neje...
Semmi egyedi nincs benne, de én egy ilyen kapcsolat helyett inkább lennék remete... de ugye mindenki azt kezd az életével, amit akar.
Bár szerintem itt Magyarországon 26 évesen sokkal könnyebb szerelmet találni, mint olyant, aki belemenne egy tisztán érdekkapcsolatba. A fél év meg nudli, adj magadnak legalább 2-3 évet az előző kapcsolat feldolgozására és lezárására, és ha az sem elég, na akkor lehet ilyeneken agyalni...
Szerintem is.
Egyébként pont azt nem tudom elképzelni, hogy valakinek a gyermeknemzésre és vérvonalátadásra motivációja ne a szerelem legmagasabb fokától legyen. Fúj.
Még belegondolni is rettenetes. Nincs az az isten, amitől gyermeket akarnék, családot alapítani meg ilyen száraz dolgok, ha csak nem veszi el az eszemet a szerelem.
És mellette nyitott házasságra gondoltál kérdező?
Majd leszel újra szerelmes, csak idő kérdése.
Egyébként meg biztos vannak akik ilyen kirakat házasságban élnek.
1. Én is pontosan ilyen családi mintát láttam.
Mifelénk teljesen általános, hogy az emberek azért házasodnak, mert nem akarnak egyedül maradni. Csak emellett még hazudnak is, mert elhitetik a párjukkal, hogy szeretik. Én nem hazudnék, már a kezdet kezdetétől tiszta lenne mindkettőnknek, hogy ez nem szerelmi házasság.
Különben én sem vágyom ilyenre, csak azért jutott eszembe, mert kínomban már minden hülyeséget kitalálok XD de tényleg nincs semmi motivációm arra, hogy ismerkedjek, szerelmes legyek stb. Én sem akarok belemenni egy szerelem nélküli kapcsolatba, és jól elvagyok magamban is, de ha még évekig egyedül leszek... akkor már lehet, hogy erős lesz a kísértés.
"Én is pontosan ilyen családi mintát láttam"
Akkor tudod, mire gondolok. Valódi, szerelmes, harmonikus kapcsolatban, boldogan élő szülők a legtöbbet adják a gyerekeiknek, amit lelkileg lehet. Várj, engedd el magad, keresd az egyensúlyod, "tedd magad boldoggá", és majd jön, aki segít benne! Én 5 év után váltam el, nehéz döntés volt. Most, 4 évvel később azt mondom, életem legjobb döntése volt. 30 évesen ismertem meg a lelki társam, úgy, hogy már egyáltalán nem hittem a szerelemben, teljesen véletlen volt. Adj időt magadnak, addig is lazíts és próbálj ne ezen gondolkodni, hanem élvezd az életet! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!