Ferfiak elhagynatok a tarsatokat ha nem lehetne gyermeke?

A barátnőm és a férje már 3 éve éltek együtt, amikor elhatározták, hogy lesz gyerekük. Nem védekeztek, de a gyerek sehogysem jött.

Barátnőm vizsgálatokra járt (több kellemetlenre), kineziológushoz, szóval sok mindent megtett, a férje kevésbé.

Aztán (már nem emlékszem hogy) kiderült, hogy a férjnek nem lehet gyereke (a korábbi 10 éves házasságában sem jött össze), csak nem mondta a barátnőmnek, mert "szégyellte".

No, akkor a barátnőm nagyon gondolkodóba esett. Nem amiatt, hogy nem lehet gyereke a férjének, hanem hogy hagyta hogy végigcsinálja ezt a rengeteg procedúrát sok pénzért, és nem szólt.

Aztán mégis túltette magát rajta.

Mikor hivatalos papírt kaptak, hogy nem lehet gyerekük, mert a férje spermája kevés és lassú, rá 2 hónapra terhes lett.

Sajnos ez durva dolog és sok dolgot érint. Sokan már azon is szétmennek, mert az egyikük házasságpárti, a másikuk nem. Ez ennél is kardinálisabb dolog a hátralévő életetekben.

Egy barátnőmről a kapcsolat közben derült ki, hogy nem lehet gyerek. Erős dilemma volt mindkettőjüknek, hogy összeházasodjanak-e. Nagyon sokat gondolkodtak rajta. És összeházasodtak. És összejött a gyerek. Orvosi csodának mondták.

Én nőként valószínűleg másként látom a dolgokat, felmerült, hogy nem lesz olyan egyszerű, ha egyszer gyereket szeretnék, a vőlegényem mégis azt mondta, hogy akkor is szeretne esküvőt. Akármi is lesz, mindenképpen szeretnék örökbe fogadni is, ezt már megbeszéltem Vele.

Ha ez a Te életedben merült fel kedves kérdező, akkor adj magadnak időt a józan gondolkodásra, gondold végig, hogy örökbe fogadnál-e gyereket, mit gondolsz erről, vagy gyerek nélkül maradnátok. Mennyire lennél elégedett az életeddel.

Én nagyon sajnálnám, de megérteném, ha a vőlegényem ezért hagyna el. Az élet egyik legkegyetlenebb dolga, ha egy nőnek akaratán kívül nem lehet gyereke.