Te kiteregeted a családi szennyest?

Szüleimnek, testvéremnek nem, de a barátnőmnek igen.

Simán megmondja, ha én voltam a hunyó, elvégre egy kívülálló reálisabban látja.

Nem jellemző, hogy mindig nekem ad igazat, néha igazán libának nevez, és utólag visszagondolva, igaza is van.

Soha.

Bár ennek több oka van. Oké, a legfőbb az, hogy se testvérem, se szüleim, de amikor még élt az édesanyám, akkor sem érdekelte a lelki-érzelmi életem (nem volt az a típus, no), plusz eleve negatívan állt a páromhoz, bár az szegény az égvilágon semmit nem tett, csak egyszer megjelent a háznál piros hajjal. Az nem tudom, mekkora baj :)

A másik ok, hogy a legkomolyabb típusú összeveszés és kibékülés között 5-30 perc telik el nálunk (a 30-hoz az kell, hogy szundítsak egyet), nem vagyunk képesek ilyen helyzetet fenntartani, inkább csak apró negatív fellobbanások történnek. Mivel a kapcsolatunk alapjai rendben vannak, személyiségünk jobbára kompatibilis, nehéz durva helyzeteket összehozni.

De amúgyis az a véleményem, hogy ez csak ránk tartozik, más úgyse lát bele, tanácsot pedig csak magamtól szoktam elfogadni (betartani már nem feltétlenül, még ahhoz is túl önfejű vagyok)...

De bizonyára van, akinek jót tesz egy bölcsebb közeli hozzátartozó tanácsa. Viszont akkor nagyon megértőnek kell lennie az adott személynek, hallottam én már olyat, hogy az adott ember rég megbocsátott és elfeledett mindent, de az anyja még javában utálta a másik felet... Veszélyes lehet másokat bevonni.