Lennél -né a vőlegényed kedvéért?

Nem. Soha, semmi szín alatt.

Van nekem saját nevem, a drága édesapámtól kaptam, nem szándékozom lecserélni. A férjemnek is van saját neve, a gyerekeké pedig mindkettő. Így kerek a dolog.

Nem vagyok senkinek sem a függeléke, tulajdona, kolonca, asszonya, hanem egyenrangú társa, ahogy ő is nekem!

Aki néként akarja felvenni, annak szíve joga, de az, hogy valaki képtelen elfogadni a társa választását, tolakodik, tiszteletlen, hisztizik, nyavalyog, az szerintem gusztustalan akaratosság.

Ha TE nem akarod felvenni a nevét, NE vedd fel a kérésére! Ez egy olyan dolog, amit neked kell viselned a házasságotok alatt, jó esetben egy életen át. Ha te úgy kellemetlenül éreznéd magad, akkor ne add be a derekad.

Igen, cím. Meg az a sok-sok változatosság, arról nem beszélve, hogy az ember lánya onnantól kezdve elfelejthette a saját nevét :)

Haladunk a korral, szerintem semmi gond nincs abból, ha időközben változik a közízlés.

Akinek tetszik ezt veszi fel, a másik meg amazt.

Ha nem lehet választani az a baj, ha lehet, az... ha meg valaki máshogy dönt mint mi, vége. Vicc. Sosem értem az embereket :)

én így akartam, de a férjem beszélt le róla... ezért lettem kötőjeles

ő szerette volna, hogy felvegyem, de mondta, hogy ha nem teszem sem zavarja, hisz nekem kell viselnem, nem neki

ha elvem ellen lenne nem venném fel így, ha követelné ennek ellenére, akkor egy kicsit azt érezném nem a megfelelő emberrel élek, hisz ez egy sarkalatos pont amiben az elveink különböznek..persze nem így volt..de szerintem ha valami csak a másik kedvért van, és nekem koz változást nem neki, és megkövteelik az fura..

én szerettem volna, ha felveszi ő is nevem, de tőle távol állt, azért elgondolkodott róla, egy szóval nem erőltettem

Nem. Ez kizárólag az én döntésem volt, és nem kényszerítette volna rám soha az akaratát a férjem. Örült, hogy felvettem a nevét, ezt mondta is, de neki tökmindegy volt milyen formában. Mikor mondtam mit döntöttem, tetszett neki, tehát megkérdeztem mit gondol, de a választás engem illetett. Nem akart beleszólni.

Ha olyan típus lett volna aki ezen hisztizik vagy követelőzik, akkor szerintem megmakacsolom magam és egyáltalán nem vettem volna fel a nevét. De szerencsére ő nem ilyen pasi:)

Nálam alapból csak 2 verzió jött számításba. A kötőjeles, illetve az hogy a vezetéknevét felveszem a sajátom helyére. Végül Kötőjeles lettem mert jól hangzanak együtt a neveink, és még így sem hosszú. Pont jó:)

Nálam a né végződésű nevek teljesen kizártak voltak mert kiráz tőle a hideg, és öregesnek is tartom. Az pedig, hogy férfi nevem legyen amiben egy né végződés jelez engem, teljesen kizárt volt.

Szia!

Ha neked tetszik csak akkor legyél né!!

Amikor mi házasodtunk, párom mondta, hogy mind1 hogy veszem fel (v nem) a nevét. Együtt vagyunk ez a lényeg. Végül né lettem (az is akartam lenni, nekem a kötöjeles vagy vez.név csere nem tetszik) és neki nagyon jól esett. Lehet ha "kényszerit" nem igy vettem volna fel!

Am Kovács Ferencné Tóth Barbara lettem. /kovács ferencné az anyosom, nem akartam ua lenni; a Kovácsné Tóth Barbara nem tetszik a saját nevünkkel./ bemutatkozásnál Kovácsné Barbarát v Kovács Barbarát mondok . De szeretek "né" lenni,nem ciki, "büszke" vagyok rá. Pedig még csak 24 vagyok, 21 évesen házasodtam.

Üdv 24N

ui:/ Sok boldogságot! ;)

-né leszek, de nem csak az ő kedvéért, hanem mert én is így szeretném.

Egyébként azon a véleményen vagyok, hogy ez a menyasszony dolga. Mindkettő hülyeség: az is, ha a -nét kényszeríti a leendő férj, de az is ugyanannyira, ha "megtiltja", hogy nehogy -né legyen.

"Azt meg végképp megalázónak tartom, ha egy nő teljesen elhagyja a nevét a férje kedvéért (Kovács Istvánné)."

Mert olyan nincs, hogy esetleg a nő eleve így akarja.. Milyen szép is, hogy pusztán egy név alapján ilyen mélyrehatóan ítélsz meg valakit.

Azért lettem lepontozva, mert fiatalon házasodtam és né vagyok, meg nem tetszik a másik verzio??

Mindegy, talán jobb ha nem is akarom megérteni... :/