Férjem reggeltől estig dolgozik! Meddig fogom ezt bírni?

A tesóm is értelmi fogyatékos, sok beteg gyerekkel találkoztam, az egyik legnehezebb eset az autista. A testvéremnek egyéb komoly gondjai vannak. Biztos vagyok benne, hogy nagyon szereted. Most még "csak" alvászavarai és dühkitörései vannak, amiket valószínűleg tudsz is kezelni. De képzeld el ezt majd egy 16-18 évesnél. A legrosszabb a szeretet viszonzásának hiánya és a dühkitörések, amik erős agresszióba fognak átfordulni. Ha van orvosi papírod végre róla, hogy milyen gondot állapítottak meg, akkor keress dokit, aki hajlandó segíteni kicsit könnyebbé tenni a dolgokat pl. elalvást segítő gyógyszerrel. Ne gondold, hogy akkora trauma, ha kicsit leszedáljátok. Emberpróbáló, tudom, hogy milyen. Előbb-utóbb kapna nyugtatókat, ha előbb kap, az most nagy segítség lenne: aludna délutánonként például. Este időben ágyban lenne. De így már csak azért is figyelni kell rá, mert egy dühkitörésénél nem tudhatod, hogy megüti-e a tesóját, vagy bántja-e őket. Egy idő után titeket is fog.

A férjed szinte biztosan fél attól, ami otthon van: nem csak a vállalkozásnak kiszolgáltatottságtól, valljuk be: az autista gyerekedtől is. Biztosan foglalkoztatja, hogy mi lesz Vele, mi lesz Veletek. Elmenekül előle, nem akar rá gondolni, lefoglalja magát a munkájával.

Az is nagy dolog, hogy még ott van melletted, nagyon sokan annyira félnek, hogy "elmenekülnek". A férfiak egyszerűen sokszor így reagálnak. Nagyon szeret, de nem biztos, hogy otthon tud maradni, nap mint nap megbirkózni az otthoni élettel. Nem mondom, hogy nem szereti. Egy szóval sem. Ez nem erről szól.

Nem tudom, merre laksz, de a pici hamarosan annyi idős lesz, hogy viheted napközbeni elfoglaltságra (napközis otthonba, vagy alapítványi helyre, kezdj el körülnézni és beszélni hasonló gyereket nevelő szülőkkel, hogy szerintük hova érdemes menni). Meg kell válogatni, hová viszed, de ha körültekintő vagy, Neked és Neki is jobb lesz. Csak napközbenre. Ahogy minden más gyereknél. Ott szakemberek foglalkoznának vele, találkoznál más anyukákkal, akik segíteni tudnának, tippeket tudnának adni. A testvéremmel kapcsolatban is nagyon sok dologban segítettek azok az alapítványok, ahol megfordult, fejlesztésekre járt, figyeltek rá, biztonságban tudtuk, Édesanyám és Édesapám is tudott dolgozni mellette normálisan.

Anyukám egyedül neve minket a tesómmal. 12eve, higy meghalt apukám, akkor en 5eves voltam. Oke, anyanak csak 2gyereke volt/van, viszont baromi kicsit voltunk tesómmal. Apukám szülei olyan regen meghaltak, hogy anyukám sem találkozott veluk soha. Anyanak az anyukája soha nem segített nekunk. Konkretan anyukám MINDENT, de tenyleg MINDENT teljesen egyedul csinált. Reggel korán kelt, reggelit készített, felkeltett minket, segített elkészülődni, elvitt minket az oviba, suliba, aztan rohant a munkába, egesz nap gurizett a sz*ar munkahelyen, baromi kevés pénzért. Haza rohant a munkából, felszedett minket, hazaérünk, főzött, kozben segített tesómnak a haziban. Eközben takarított, gondozott 2 macskát, 1kutyat, a roh*dék nagy kértünket mindig csodálatosan rendben tartotta. Majd fürdés, és lefektetett minket aludni. Viszont én mindig is problémás voltam. Csak hajnali 1óra után tudtam/tudok elaludni. Addig fennmaradt velem. Holott reggel fel6kor kelt.

160 valahány centi magas, 43 kiló... Most higy nagyok vagyok mindenben próbálunk neki segiteni. Annyira büszke vagyok ra, amit Ő véghezvitt, az csodálatos. Nagyon kevés ember lenne erre képes. Amikor apa meghalt, ő nem törött össze, legalabbis soha nekünk nem mutatta ki, most hogy mar ilyen idősek vagyunk, mesélte, higy minden este sírva aludt el

Elhiszem, hogy nehez neked, de anyukámhoz kepest semmi! Persze mindenkinek a saját problémája a legnagyobb. De inkabb 100x a Te helyzeted, mint egyszer anyukámé.

Már mindenki meghalt, akit szeretett, csak mi ketten vagyunk neki tesómmal, meg van egy öccse és ennyi.

Nem szeretnék bunkó lenni, de ne ilyen oldalakon töltsd el a szabadidődet, csinálj valami hasznosat. A dolgok nem oldódnak csak úgy meg. Küzdeni kell! Mert az ember nem juthat semmihez anélkül, hogy ne kelljen adnia valamit cserébe. Amit megszerzünk, azzal valami egyenértékűt el is kell veszítenünk.

Drukkolok neked, hogy sikeresen elrendezd magadban ezeket a dolgokat, es megoldódjanak a problémáid

17L

Utolsó , te nagyon éretlen vagy és ráadásul tuskó is. A kérdezőnek 3 gyermeke van, ráadásul az egyik beteg.

Ha felnősz, majd rájössz, hogy mi az empátia.

Én megértem! Mindenkinek vannak problémái. Van, akinek nagyobbak, van, akinek kisebbek. De szerintem nem sokat ér, ha egy ilyen oldalon kérdezget. Szerintem a férjével kéne ezt az egészet megbeszélnie. Azért házasok, mert van közöttük egy olyan kapocs, ami esélyt ad arra, hogy legyen egy ember, akinek mindent elmondhat. Valljuk be, itt egyikőnk sem tud, normális tanácsot adni, mert úgysem fogja megfogadni.

Tenyleg sajnálom őt, mert nehéz a helyzete. De nem látom értelmét a siránkozásnak. Ezzel nem megbántani szeretném, hisz nem is ismerem. Ismeretlenül meg miért tennék ilyet?! Őszintén kívánom neki, hogy minden jól oldódjon meg és boldog legyen ebben az életben.