Férjem reggeltől estig dolgozik! Meddig fogom ezt bírni?

Úgy érzem magamat, mint egy 3 gyermekes egyedülálló anyuka, akinek mindent egymagának kell megoldani, mindenhol 100%-ban helyt állni. Teljesen ki vagyok merülve! Segítségem nincs! Gyermekek kicsik, a legnagyobb is csak 5 éves lesz, sajnos ő halmozottan értelmi fogyatékos és gyermekkori autista, 1 ember folyamatos állandó felügyeletét igényli egy pillanatra sem szabad félre nézni mellőle. Nagyon durva dühkitörései is vannak, és ami legszörnyűbb súlyos alvásgondjai, hajnali egyig nem alszik el fél hatkor kel, egész nap nem alszik, egy pillanatra sem áll meg. Családi házban lakunk egy kisvárosban, hatalmas az udvar 3000négyzetméteres, egyszerűen katasztrófa már ahogy kinéz, férjem hajnalba megy dolgozni öt óra után, és csak délután fél hatkor ér haza jó esetben, de van, hogy csak fél nyolckor, de tegnap fél 10 kor, egyszerűen viszi a munkahely akár az ország másik felébe is, most is éppen tőlünk 300km-re van, alig látom. Valamikor késő este jön haza. Semmire sincs ideje, a felettese nincs tekintettel a beteg gyerekünkre, közvetlen főnökei pedig nem tudják, hogy mekkora baj, van sőt azt sem, hogy baj van, hétvégéje szabad, de akkor meg annyira kimerült, hogy azért nem csinál semmit, fát is én rendeltem meg két teherautóval, más az összevágást is elintéztem, miközben erdőnk van, de nincs ideje kitermelni. Van egy vállalkozásunk is már 3 éve, nem megy rosszul, ez is teljesen a nyakamba szállt, már a csomagolásokat is én csinálom, miközben nehezebbek a termékek, mint én magam, mostanában hajnali kettőkor esek be az ágyba! Kértem a férjemet, hogy mondjon fel a munkahelyén mert ennek így nincs értelme, ki van ő is merülve, már folyton veszekszünk, már a gyerekekhez sincs türelme, túl fáradt, meg tudnánk élni úgy is, de nem meri ott hagyni az állását, a 3 gyermek utáni adókedvezménnyel keres 150.000Ft-ot csupán. Nem lennének gondjaink. Egyszerűen nem látom benne az ambiciót, én teljesen más vagyok a jég hátán is megélek, szeretem ezt a vállalkozást csinálni, még ha fárasztó is. Látom az ismeretségi köreimben a férjeket családapákat akik szintén ezzel foglalkoznak, milyen rátermettek, eltartják az egész családjukat egy maguk nem is akár hogy. Ő sem lenne így kimerülve, nem kellene megszakadnia. Hibába próbálok vele beszélni hajthatatlan. Ha minden így marad komolyan mondom ideg összeroppanást kapok! 25N