Más is érzi úgy, hogy ő neveli a férjét is?

Nem az alapján választottam párt,hogy majd én szépen elirányítom,mára a gyakorlatban sajnos mégis így néz ki.

12 éve ismerkedtünk meg,én akkor végeztem a középiskolával,ő a fősulival,szóval még épp hogy készülni kezdtünk a felnőtt életre.

Ő egy becsületes,rendkívül dolgos és nagyon,de nagyon szeretni tudó ember,egy végtelenül naiv és gyermeteg lélekkel.

Sokszor hallottam már poénként,hogy minden jó házasságot a nő irányít,szépen csendben a háttérben manipulálva a dolgokat,had érezze a férfi,férfinak magát.

Én már mindent megpróbáltam úgy érzem.

Ne értsetek félre,panaszra nem lehet okom,mert mindig mindent megkapok (ne anyagiakra gondoljatok,bár persze úgy sincsen hiány),de mindig mindent úgy kell kérnem,rávezetnem,illetve manipulálnom a háttérből.

Lehet azt mondani,hogy néma gyereknek anyja se érti a szavát és hogy ő mégis találhatná ki a gondolataimat,de itt sokkal alapabb dolgokról van szó.

Leírok néhány példát:

-heti 3 szabadnapja van,így van ideje kipihenni magát.Mégis nekem kell figyelmeztetnem,hogy a 4-5 órás számítógépes játék után ugyan mégis szánjon fél órát arra,hogy játszon a gyerekünkkel

-hogyha este 20.00kor van alvás a gyereknek,akkor ne menjen el 19.58kor fürdeni

-ha elhívom sétálni ne intézzen el közben 4 telefont

-ha megbeszélünk egy programot és valami közbe jön,akkor legalább mondja le a mi közös programunkat,ahelyett,hogy aznap közli amikor már készülődünk,hogy bocs,de közbejött valami

Ilyen és ehhez hasonlók.

Nem dől össze a világ,csak az ember egy idő után belefásul,hogy hol így-hol úgy de mindig el kell neki mondani,hogy mi lenne a helyes.

Én olyan messze vagyok ettől a házisárkánykodok kategóriától,mégis egy idő után úgy érzem,hogy ezt teszem.

Az anyagiakkal is hadilábon áll.

Jó 300.000Fttal kevesebb a megtakarításunk,mint amit terveztünk (fél év alatt jött össze a hiány) és egyszerűen fogalma sincsen hogy mire ment el a pénz.

Aki volt hasonló helyzetben annak hogyan sikerült rávennie a férjét,hogy ........ nem is tudom milyen szót használjak.

Hogy próbáljon reálisan gondolkozni?

Én igyekszem tisztelni őt és minden apróságba belekapaszkodni,amiért felnézhetek rá és hagyni hogy ő döntsön és elismerni,hogy milyen jó ötlet volt,de ez olyan ritka.

Múlt héten cserélte le a régi kocsinkat,olyan boldog és elégedett volt.A héten jár le a műszakija,ő ezt nem is figyelte.Egy röpke 100.000as elmegy erre is.

Nem azt mondom,hogy ez mindennapos,de annyi hasonló eset van,hogy sokszor már csak sírni tudnék.

Bármilyen tanács?