Más is érzi úgy, hogy ő neveli a férjét is?

Szégyen a futás, de én azt tettem. Nekem a vőlegényem volt olyan, hogy kiesett a kezéből a kanál, ha nem segítettél neki (nyilván képletesen), én meg egy határozott nő vagyok, de azért...gyereket nem szerettem volna még 25 évesen nevelni. Ezért én elmenekültem, azóta van egy férjem, akivel egyenlők és boldogok vagyunk, kiegyensúlyozott az életünk.

Szerintem neked nem jó az életed, csak olyan vagy, mint én voltam, hogy rámondod, hogy "na, de egy nagyon rendes ember, jó nekem vele, jó lesz ő nekem".

Szerencsére nem.

Az én férjem egy nagyon határozott, nagyon talpraesett ember. Emellett kedves és jólelkű.

Nekem eleve az ilyen típus tetszik. Én megőrülnék egy olyan férfi mellett, akivel úgy kell bánni, mint egy gyerekkel.

Nálunk is ugyanez a helyzet, mint nálatok. Sokszor már a fejemet fogom, hogy MIÉRT NEM GONDOLKOZOL KICSIT??? Hasonló dolgok, amiket leírtál (mint pl.a kocsi, hogy soha semminek nem néz utána alaposan, kitalálja, hogy ez így jó, és csinálja).

Vagy múltkor csináltunk halat vacsorára, és én elkezdtem átpasszírozni a másfél éves gyereknek, erre kiakadt, hogy ez filé, nincs benne szálka, mit paramamiskodok. Még szerencse, hogy hazaértem vacsorára - úgy volt, hogy csak későn érek haza - mert simán odaadta volna neki úgy. 5!!!szálkát szedtem ki a tányérjából. Olyan pipa voltam, hogy az nem igaz! És még ő állt ott felháborodva, hogy miért kell ilyen hangulatban vacsorázni.

Vagy amikor múltkor kijött egy párszázezer ft-os bírság, mert nem fizette rendesen a betegbiztosítását. Pedig hányszor kérdeztem, hogy azzal mi van, és állította, hogy azt nem így kell fizetni, hanem majd úgy...hát tévedett.

Vagy múltkor ment le boltba, ott van mellette a posta. Megkértem, hogy fizesse be a csekket. Na persze akkor láttam, hogy nem fizette be, amikor jött a felszólítás, hogy most már 2x annyit kell fizetni. Reakció: "ja, elfelejtettem". Vagy, hogy már milliószor kértem, hogy ne üljön rá a koszos, vonatos, bkv-s nadrágjával az ágyra, cserélje le itthon. Nem sikerült megjegyezni.

És még sorolhatnám. Kezdek én is nagyon kibukni. Valahogy ez azelőtt nem jött elő, hogy gyerekünk lett volna. Azóta én is jobban öszeszedtem magam, jobban odafigyelek a dolgokra. De neki ez nem sikerül. És tényleg olyan, mintha két gyerekem lenne, akikre mindig oda kell figyelni, akiknek mindig meg kell mondani, hogy mit hogy kell csinálni, és utána leellenőrizni, hogy jól csinálta-e.

Nehéz ügy. Nekem ugyan a párom még nem férjem, de anno, amikor többekkel ismerkedtem, a hideg futott a hátamon azoktól, akiken látszott, hogy életképtelenek.. Én elég határozott, domináns vagyok, és nem lenne ehhez türelmem, házisárkány meg nem akarok lenni..

Szerencsére a párom évek óta egyedül él külföldön (huszas éveinek derekán), és megtanult gondoskodni magáról.. Sportoló, ezért főleg határozottnak kell lennie. Egyáltalán nem nyomjuk el egymást, amikor nála vagyok (távkapcsolat), mert megtanulta, hogy ha valamit meg kell csinálni, akkor azt meg kell csinálni.

Szóval kedves kérdező.. Nem mondom, hogy váljatok, mert valahol biztosan szereted, és már van közös gyermeketek is.. De ha ez nem változik, akkor kell valami konkrét lépés, mert ez nem állapot.

Utolsó...az én férjem is külföldön élt egyedül, amikor összejöttünk. Én is azt gondoltam, hogy így megtanult gondoskodni magáról, megtanult főzni stb. Határozott az egyénisége is (ő meg színész).

De együtt élni valakivel, sőt, családban élni valakikkel teljesen más, nagyon sok változtatást és sokkat több odafigyelést igényel, mint amikor egyedül él valaki, és pl. nem nagy gond, ha x napig nincs elmosogatva.