Tényleg csak túlteagálom?

"Alapból jól elvagyunk a párommal, együtt élünk, jövöre esküvöt tervezünk..."

"Elsö két hétben kedvességböl csináltam neki reggelit, most fél év után ott tartunk..."

"A gond talán ott lehet, hogy az exében nöt látott, bennem viszont nem.

Nem az a típusú nö vagyok, aki ha az egyik pasit otthagyja, már jelentkeznek is érte vagy tízen."

A tanácsom a következő.

Húsz-huszonegy évesen alapból nem szabad férjhez menni, főleg nem egy olyan pasihoz, akivel fél éve élsz együtt, és már most látszik hogy alapvető problémák vannak a kapcsolattal. Azért pedig ne maradj benne egy rossz kapcsolatban, mert azt gondolod, hogy nem találsz jobbat, ahhoz még túl fiatal vagy, hogy ezt kijelentsd.

Szóval állj a sarkadra, és mondd meg a drága párodnak, hogy te nem vagy a házvezetőnője. A 23. cipőt pedig nyugodtan harcold ki magadnak, mert ha már az elején arra nevel, hogy neked ne legyenek igényeid, akkor ezen később sem fogsz tudni változtatni.

21 évesen pedig NEM SZABAD férjhez menni. Még annyit fogsz változni, gondolkodásod, életszemléleted...stb, nem biztos, hogy később az a férfi lesz számodra az igazi, akit a mostani éned annak tart.

Szerencse, hogy csak jövőre tervezitek az esküvőt, addig kiderül, hogy valóban szeret –e, vagy sem.

Szóval: Csak Rajtad múlik, hogy ki tudod –e nevelni belőle. Igazából, Te szoktattad hozzá…:(, ezért ki is tudod szoktatni ebből:)

Én is tyúkanyó típus vagyok, minden reggel kakaót és egész napra szendvicseket készítek a barátomnak, mert olyan helyen dolgozik, hogy nem mindig tud ételhez jutni. Én is dolgozom, emellett a háztartást is ellátom, főzök, mosok, stb. Nem esik nehezemre, de az sem, hogy lazítsak. Ritkán előfordul, hogy ketten takarítunk, nagy bevásárlást mindig ketten csináljuk.

A megoldás: ha nincs kedved valamit megcsinálni, egyszerűen ne csináld. Ne annak függvényében szeressen, vagy ne szeressen, hogy elé teszed –e a tányért, vagy sem. Mondd meg neki, hogy te nem az anyukája vagy, hanem a társa. Arra is emlékeztetheted, hogy az, amit csinálsz, nem természetes, hanem opcionális (lásd volt barátnője), és csak örülhet, hogy megcsinálod.

Ha nem érti meg, akkor nyugodtan felhozhatod, amit itt már egy előttem szóló mondott: mindketten dolgoztok, ezen felül még ki mit tesz a háztartásban és ki mit tesz a kapcsolatért?

Ezt magad miatt is tedd meg. Gondolj bele, kivel szerelmeskedik szívesen egy férfi? Egy NŐ-vel, vagy (bocsánat, ez most nagyon durván fog hangozni és kellőképpen morbid is) egy „anyucival”.

Jó lesz az, én szurkolok:)

"Csak Rajtad múlik, hogy ki tudod –e nevelni belőle. Igazából, Te szoktattad hozzá…:(, ezért ki is tudod szoktatni ebből:) "

Csak rajta múlik? Ja , a pasinak tényleg semmi feladata nincs ezzel kapcsolatban. Jó hogy nem azt mondod, hogy a csaj hibája, hogy a társa egy önző dög. Azért álljon már meg a menet! Felnőtt emberekről beszélünk, akiknek felelősséget kell vállalniuk a viselkedésükért! Az már régen rossz, ha "nevelni kell" (És úgysem válik be, mert az ürgének nem érdeke a változás. Legfeljebb keres valakit, aki egy darabig ismét kiszolgálja.)

Kedves 26: kicsit félreértetted.

„Szerencse, hogy csak jövőre tervezitek az esküvőt, addig kiderül, hogy valóban szeret –e, vagy sem.” – ezzel pont arra céloztam, hogy a férfin is múlik.

"Csak Rajtad múlik, hogy ki tudod –e nevelni belőle. Igazából, Te szoktattad hozzá…:(, ezért ki is tudod szoktatni ebből:) " – ezzel meg arra, hogy a lányon is múlik, egy picivel jobban, mert a srác már hozzászokott a kiszolgáláshoz. Azaz a lánynak kell megtennie az első lépéseket, ha változtatni szeretne, a srácnak naná, hogy jó így.

„És úgysem válik be, mert az ürgének nem érdeke a változás. Legfeljebb keres valakit, aki egy darabig ismét kiszolgálja.” – ezzel meg Te eleve determinálsz egy ismeretlen embert. Szeretettel és bölcsességgel sok minden elérhető, valószínűleg több minden, mint erőszakossággal és elvárásokkal.

További szép napot kívánok!

"Szeretettel és bölcsességgel sok minden elérhető, valószínűleg több minden, mint erőszakossággal és elvárásokkal."

Naiv vagy. Ez nagyon szép gondolat, de a baj ott kezdődik, hogy már megint a nőn van számon kérve, hogy legyen bölcs és szeresse a másikat. De hiába lesz ő akármilyen bölcs, ha a társa egy önző, kényelmes ember. Gondolj bele, a lánynak valószínűleg eszébe sem jutna ennyire kiszolgáltatnia magát, mert igazságtalannak érezné. Ha valaki ennyire vak a másik igényeire, az hogy fog megváltozni? Nincs meg benne az elemi egyenlőségre törekvés és igazságérzet. Ezt szinte lehetetlen utólag pótolni. És ha valami csoda folytán javulna a helyzet, akkor sem biztos, hogy megéri. Még egyszer mondom: felnőtt emberekről beszélünk. A szülei már felnevelték, a barátnőjének ez nem feladata. A párkapcsolat lényege az örömteli, szabad kapcsolódás, nem pedig az értetlen fél "javítgatásával" való bajlódás.

Kedves 26., 28.

A Te felvetésed már súrolja a NŐI MINŐSÉG mibenlétét is, ki mit érez NŐ-ként feladatának, vagy csak egyszerűen mi árad belőle NŐ-ként - és nem a feminizmusra gondolok. Ha gondolod, nyithatunk egy új topikot, ahol szívesen hozzászólok a témához, bár szerintem ezzel a kérdező kérdésével is összefüggésben van.

Egy szó mint száz, a kérdező majd eldönti, hogyan cselekszik a jövőben.

ui: úgy tűnik mások a tapasztalataink, mert nekem azok, amiket tanácsoltam. Nekem bejött, ahelyett, hogy mindent eldobtam volna.

nekem mindig gyanús, ha az emberek az úgynevezett "női minőséggel" jönnek. Fogalmam sincs, hogy mi az, vagy mit várnak el tőlem ilyen címszó alatt. Én emberként tudok csak kapcsolódni, alapvető emberi értékeket várok el a másiktól, és én is azt adok cserébe.

"úgy tűnik mások a tapasztalataink"

Én nem a saját tapasztalataimról írtam, hanem általános dolgokról.