Ezen miert haborodnak fel a nők?

"Nem a férfiak beszélnek állandóan egyenlőségről és emancipációról."

Valószínűleg azért, mert nekik - hála a katolicizmusnak és a viktoriánus kornak no meg az előző kétezer évnek - evidens, hogy ők magasabbrendűek (annak tekintik magukat) mint a nők. nem annak kell harcolnia az egyenjogúságért, akinek van joga, hanem annak, akinek nincsen. Látszik, hogy történelemórán amőbáztál. Figyelni kellett volna.

Kérdező: dehogynem érted te a felháborodást, csak kelted a hangulatot.

A németek ebben is, mint oly sok másban előttünk járnak. Nem pampognak, hanem teszik a dolgukat. A házimunka TERMÉSZETESEN azé éppen, aki bírja, aki csinálni tudja, vagy feleznek. Számtalan kisgyerkes (csecsemős) apukát szoktam látni a szombaton délelőtt a városban, aki egyedül vagy a szintén kisgyerekes munkatárssal, haverral megy és viszi a gyereket, AZÉRT, HOGY ADDIG AZ ASSZONY OTTHON PIHENHESSEN. Merthogy az nem rabszolga.

Az honi a férfi, aki eleve házias, gyerekszerető nőket KERES, evidensnek tekinti, hogy a nő szülőgép és ingyencseléd. Csak ezt szebben fogalmazza meg, amíg udvarol.

Ugyanazért, amiért a férfiak is felháborodnak, ha egy nő gazdag pasit szeretne.

Tegyük fel, h házias vagyok, mindent megcsinálok otthon. De ezt csak egy olyan férfi mellett vagyok hajlandó megtenni, aki:

-amíg együtt vagyunk, helyettem is keres és havi x összeget a kezembe ad fizetés képpen a szolgálataimért

-válás után ugyanúgy eltart, ameddig nem találok munkát

-kiegészíti/fizeti a nyugdíjam/egészségbiztosításom

-hirtelen halál esetére ír egy végrendeletet, amiben mindent rámhagy, h ne kerüljek az utcára

Szerintem ez csak így fair, de gondolom ehhez már nem fűlik annyira a fogatok. Vagy javítsatok ki, ha tévedek!

De ez miért baj? Senki nem kényszeríti a nőket, hogy hozzámenjenek egy olyan férfihoz, aki nekik nem tetszik. Én nem vagyok háziasszony típus (főzni szeretek, takarítani utálok, gyereket nem akarok), de nem háborodok fel azon, hogy bizonyos férfiaknak így nem kellek. Ez ízlés kérdése. Amíg nem tíz kecskéért ad el apád egy férfinak a megkérdezésed nélkül, addig szerintem ez nem egy igazi probléma.

Nem értem, mi értelme párkapcsolati ízlésen vitatkozni és drámázni. Mindenkinek vannak "követelményei", aminek nem kötelező megfelelni, viszont sírni is kár miatta. Én pl. nem kötném össze az életem olyan emberrel, akinek már van gyereke, dohányzik, utálja az állatokat, bizonyos nézeteket vall. Ezért lehet engem utolsó, önző sz**nak hívni, de ez nem változtat a véleményemen és értelmét sem látom.

Szvsz, ha zavar a másik ízlése és gusztustalannak tartjátok, akkor miért baj, hogy nem vonzódik a ti típusotokhoz? Majd talál olyat, akivel illenek egymáshoz, legyenek boldogok együtt.

Ez a kettő mikor jelentette ugyazat?

"házias,gyerekszerető nő"

"házirabszolga"

Ez a háziasság elég szubjektív fogalom. Attól, hogy valaki nem disznóólban él és valamelyest tud főzni, még nem biztos, hogy háziasnak érzi magát.

A háziasságról sokan arra asszociálnak, hogy a nő hazamegy a munkahelyéről, kötényt köt és késő estig főzi a három fogásos vacsorát, fényesre suvickolja a lakást, hogy egy porszem sem maradjon és mindezt hobbi szinten.

Sok nőnek nem az elsőrendű az életben a háziasszony szerep, hanem fontosabb a munka, a hobbi, a pihenés, stb.. Ettől még nem biztos, hogy koszos a lakása és nem biztos, hogy nem képes vacsorát főzni.

Úgyhogy azért azt is vegyük figyelembe, hogy aki nem érzi magát kifejezetten háziasnak, az nem feltétlenül trehány.