Házasság alatti vagyonközösség, mi a véleményetek?

Nem ítéllek el. És a férjednek, ha egy kicsit is szeret, ezt igazán meg kellene értenie. Ha meg tudtok élni így is, akkor semmi probléma. A pénz nem minden, hiába van meg mindened, ha az életet már nem élvezed. Azt írtad kiégtél.

A házasság meg nem arról szól, hogy amíg van pénze valakinek addig jó a közös, ha nincs, akkor oldja meg a problémáját egyedül. Furcsa egy hozzáállás.

És ha a férjed mondjuk hirtelen nagy beteg lenne? Akkor elvárná, hogy támogasd anyagilag, vagy akkor az is természetes lenne, hogy eltartja/ellátja magát?

Egyébként hogy alakulnak most a kereseteitek arányai, és hogyan fognak a váltás után?

Ezt csak azért kérdezem, mert meglepett, hogy egyesek úgy állnak hozzá, hogy ezután a férjed keresetére pályázol.

Hat nehez az biztos. En mindig feltem a "penztelensegtol".

A betegen is bejartam dolgozni nehogy kirugjanak es a ferjem is hassonlokepp bar o kifejezetten utalta a munkajat! Aztan egy pentek delelott felhivtak, hogy korhazba kerult! A sok stressz miatt agyverzest kapott 34 evesen, hal' Istennek felpult. Munkahelyt valtott kb. fele annyit keress de jol erzi magat es semmi stressz.

A betegsege elott tette volna ezt valoszinuleg kiakadttam volna, de sajnos ennek meg kellett tortenie hogy belassuk nem minden a penz.

Ha csak abból indulok ki, hogy a kezdő fizetésem legyen minimálbér, akkor azért nem fogtok ezután sem éhen halni. A gyerekek már nagyok,az eddigi fizetésetekből kiindulva, gondolom hiteletek sincs, és olyan nagyszabású dolgokra, mint pl. családi autó vásárlás, szerintem már nem kell költenetek.

Sajnálom, hogy a férjed nem ért meg. Ő egyébként szereti a munkáját?

Megértem, hogy változtatni szeretnél, de ha ez jelentős életszínvonalbeli változást idézne elő, érthető, hogy a férjed nem örül ennek.

Te pl. hogy örülnél, ha a férjed a mostani bére 1/3-át kapná pl., és ezentúl nem engedhetnéd meg magadnak a kedvenc ételeidet, parfümjeidet, esetleg kínai ruhát kellene venned, nem mehetnétek távolabbi helyekre nyaralni?

Ha te önként vállalod ezt, az teljesen más érzés, mint amikor a másik a saját önzősége miatt belekényszerít egy ilyen élethelyzetbe.

Az teljesen normális, hogy amíg egyformán kerestetek, addig vagyonközösségben éltetek, hiszen a bevételetek így is, úgy is a kassza 50-50%-át tette ki. Ha te ebből fel szeretnél adni egy részt, én is azt mondom hajrá, de neki hagyd meg, ami az övé.

Miért tartasz igényt a pénzére, támogatására, ha neked már derogál beletenni a kasszába?

7 Az utolsó mondatod egy jó nagy butaság volt. Itt nem is erről van szó. A kérdező csak azt szerette volna ha a férje támogatja őt, kiáll mellette és biztatja hogy csinálja azt amit szeretne.

Én a helyedben próbálnék kivenni fél év fizetés nélküli szabit és kipróbálni ezt az új fajta életet amit szeretnél. Addigra sok minden kiderülne.És ha még sem jön be még mindig vissza mehetsz.

Meg gondolom a 20 év alatt halmoztatok fel tartalékot, így nem lehetne olyan nagy baj a kiesés.