Szólnátok ezért a férjeteknek?

ameddig nem olvastam a kifejtést, csak annyit szerettem volna írni, hogy : igen, én biztosan felhoznám a dolgot és megpróbálnám megbeszélni vele, hogy ez így nem fair. Legalább utólagosan bepótolhatná a dolgot, és felköszönthetne téged.

(ami biztosan nem fog tetszeni, de muszáj leírnom a véleményem: ahelyett, hogy neked segítene, aki veszélyeztetett terhes vagy a közös gyereketekkel, elmegy berúgni a haverokkal...ilyen férfinak nem szabad gyereket szülni. Lehet, hogy te elviseled, de a gyerekednek nincs választása, neki ő lesz az apja. Apám hasonló jómadár volt, anyám elvetélt ő meg szilveszteri partit csapott...Sosem jöttem ki jól vele, és azt kívánom, bár nekem is normális apám lett volna. Már mindegy, de gyerekkoromban fontos lett volna, egy szerető, jóságos, gondoskodó apa. De nekem csak a részegen elverés jutott, amit anyám szerencsétlen választásának is köszönhetek.)

igen, én is csak utólag olvastam a magyarázatodat, és nagyon megdöbbentett.

ha megszületik a gyermek, nagyon vigyázz rá. én is személyiségzavaros, önző szülő mellett nőttem föl, és óriási károkat okozott bennem. a másik szülő meg képtelen volt segíteni.

legalább tudva tudd, hogy a gyereknek szüksége lesz a segítségedre. meg kell őt védened. és válj el, ha úgy érzed, válni kell, és ha a gyerek szenved. ne maradj kényelemből, anyagiak miatt, önfeláldozásból. mert a gyereknek NEM jobb.

A leírásod alapján minősíthetetlenül viselkedett a férjed. De ettől még nem megoldás, hogy ezt a tüskét, ami benned maradt, egész évben magadban tartod, majd a szülinapján mártírt játszol, hogy te felköszöntöd, ajándékot veszel, majd a szemére hányod, hogy bezzeg ő...!

Én ezt nem tartottam volna magamban ennyi ideig. Amúgy meg, ha ilyesmit túlélt volna a kapcsolatunk, akkor lehet, hogy úgy döntöttem volna, hogy jó, akkor ezután én sem fogom köszöntgetni az születésnapján, meg ajándékvásárlással fárasztani magam.