Sajnos egyre többet veszekszünk a feleségemmel, mert ő nem igényes a környezetére, nem takarít, nem tart rendet maga körül. Volt már valaki hasonló helyzetben? Megváltozhat egy ilyen nő, aki 38 évig így élt? 35/F

Na én olyan vagyok, mint a feleséged, csak kb. 20 évvel fiatalabb kiadásban. Mi is sokat veszekszünk ezen, szóval elkezdtem ezt a fentebb említett Fly Lady programot. Jelentem, működik, már sokkal jobb a helyzet a lakásban. Ő csak mosogat, meg néha összepakolgat.

VISZONT. Ezt a kommentet igenis figyelembe kell venni:

"Válaszolva a kérdésedre azt tanácsolom, hogy ne legyél rámenős ezügyben, sajnos emögött nagyon sokszor lelki problémák vannak, amelyeket még nem dolgozott fel, s emiatt ennyire hanyag, nincs lelki ereje, hogy nekifogjon és rendszeresen csinálja. Pasiknál is van ilyen, ajjaj. A megoldás csak ott van, ha a probléma gyökerét, azaz a lelki problémát beszélitek meg, heteken keresztül orvosoljátok és meglátod, hogy ez is helyre fog jönni, hosszú távra ..."

Igen, emögött általában lelki eredetű dolgok vannak. Ha valaki tényleg igénytelen, az egész életében az volt, és sosem fog változni. De nyilván ha mindig ilyen lett volna, az másban is megnyilvánul és el sem veszed, tehát szerintem ezt kizárhatjuk.

Nekem PTSD-m van. Mivel párom ezt egyáltalán nem érti meg, nem is mondom neki már (majd szólok a pszichológusomnak, hogy beszéljen vele.) Ehhez hozzátartozik, hogy nem tudok aludni, ezért eleve fáradt vagyok, és lefáraszt a rengeteg szorongás is ami bennem van. "Egészséges" ember el sem tudja képzelni, milyen az, mikor nem tudsz aludni, rémálmaid vannak, a fogaidat szétcsikorgatod, a szorongástól még a buszon is félsz, meg az emberektől, meg egyáltalán mindentől, félsz, hogy nem tudsz teljesíteni (pedig tudnál, de az se elég jó), és közben undorítónak érzed magad, a viselkedésed miatt meg bűntudatod van.

Nem mondom, hogy a feleségednek is PTSD-je van, de egy sima depresszió is okozhat ilyet, az pedig ma már népbetegség.

És mikor az agyad folyamatosan jár, kattog, akkor az utolsó dolog ami érdekel, az a takarítás. Egyszerűen csak túl akarod élni valahogy az életedet, másra nem jut elég lelki erő.

Menjetek el egy pszichológushoz. Ketten, mert ha házasok vagytok, akkor ez már rég nem csak a feleségedre tartozik. Ha valaki drasztikusan megváltozik, annak MINDIG valami pszichés oka van.

Hú, nagyon egyetértek előzővel, én is valami ilyesmit akartam megfogalmazni pár napja, csak előzőnek valahogy jobban sikerült kifejtenie.

Nálam (nő) pl. megfigyelhető az is, hogy egész nap csinálok valamit, én sosem henyélek a tv előtt (nincs is tv-m) vagy fekszem vagy nem tudom, csak valahogy nem eredményes, amit csinálok. A lelki energiáim le vannak kötve a belső konfliktusaimra, és egyszerűen nem marad elég energiám, hogy a környezetemet rendezgessem. Az életemet próbálom túlélni abból a kevés energiából, ami marad nekem, behozni a lemaradásaimat, stb.

Szeretem a rendet, és nem tartom magam lusta embernek, de mégsem marad lelki energiám rá.

Járok pszichológushoz én is, hogy azokat a dolgokat megoldjam, amik elveszik az energiáimat.

Elég sok van, hosszú folyamat lesz, de valóban azt hiszem, itt kell kezdeni a nagytakarítást.

Igen, nekem is így van, ezért tudtam így leírni... :) Ugyanez, csinálom, és valahogy mintha nem is lenne eredménye. Na ezen az se sokat segít, mikor takarítok egész nap, párom hazajön, és megkérdezi, hogy mégis mi a fenét csináltam... Hát basszus.

Ha meg van szép eredmény, az is tart kb. fél napig. És szörnyű rossz érzés, hogy megdolgozom érte, aztán hopp, már nincs is...

De jó, hogy más is van így. Azt hittem már valami ufó vagyok, szóval ez megnyugtató. :D

Aktuálisan ami kiakaszt, azok a ruhák. A téli cuccok felkerültek a pincéből, a nyáriaknak meg le kéne kerülniük, de ránézek a hatalmas ruhakupacra amit kiszedtem a szekrényből, és rosszul vagyok. Megnézem, elborzadok, aztán visszajövök ide, és gyűjtöm hozzá a lelkierőt. Nagyon sok van. Rengeteg. Sose lesz kész. Mire ezt átválogatom, pff... És közben párom még lábatlankodik is. :)

1. Ha ez ennyire zavar mért vetted el?

2. Ha ennyire nem szereti az otthoni rendrakást, legyenek övé az olyan dolgok, amiket szeret: pl. bevásárlás, szervezés, előfizetések intézése, szakemberek szerzése javításokhoz, karbantartás, csekkbefizetés, bankügyek intézése, lakógyűlés, házügyek intézése, postára járás, varratás, lakberendezés, tisztítóba járás, tankolás, autószerelés, stb.

És Te meg otthon tartasz rendet.

Sőt, felvehetsz segítséget is.

Sehol nincs az előírva, hogy saját kezűleg kinek kell.

Kérdező. Látom nem kommentelsz,olvasod te amiket itt írtak.

Nos,mikor meg ismerted is ilyen volt? Ha igen,minek vetted el?

Másodszor,lehet hogy van valami lelki baja,ami miatt így viselkedik.

Talán vidd el egy szakemberhez aki segít felszínre hozni a bajt.

Utána pedig beszéld meg vele,hogy ez így nem lesz jó.

Ha mind a ketten dolgoztok,osszátok el a házimunkát.

Kérd meg hogy segítsen,azt csinálja meg amelyiket könnyebbnek gondolja. Ha ez csak egy mosogatás akkor az.

Apránként kell haladni.

Beszéld meg vele,és te is tartsd be hogy amit elveszel a helyéről azt tedd is vissza mikor már nem kell.

Így kisebb lesz a kupi.

Nekem az első férjem szerette a rendet. Főzni nem tudott,de megtanult,mosogatott,takrított,kimosott tárcsás géppel,de félre dugott.

A második férjem rühellte a házimunkát. De nem is becsülte meg. Kitakarítottam hazajött és fél óra múlva nem látszott csak a kosz a kupi minden felé. Szóvá tettem,a válasz az volt majd megcsinálod.

Szét is mentünk nem emiatt.

De most egyedül él,kosz van nála,pókháló stb..na ha ez neki jó.

Most pedig elosztjuk párommal a munkát,és ez jobb.

Akinek van valami lelki baja keressen szakembert. Tudok segíteni.