Ismertek olyan házaspárokat, akik a külvilág felé erősen jópofiznak, vigyorognak, dicsekednek és ugyanakkor számonkérnek téged a terveidről, közben pedig 4 fal között elfajultan és megalázóan acsarkodnak? Vajon meddig fogják bírni ezt az életmódot?

Egyébkent én is több olyat is,erek, akik ha nem is a saját korosztályom, ahol úgy tünt nincs baj, vagy nem értettük mi a gond...

Volt olyan ahol agyerek mondta, hgy addig oké, amíg van ott valaki, de ha nincs akkor az apja bedurvul veri őket alázza, de volt ahol az anya vált kb szociopatává velük szemben, vagy sokszor inkabb lelkileg bántotta az apját...