Akinek volt mar abortusza hazassag elott az elmondta a ferjenek?

Ha ezért válni akar, az csak ürügy, illetve egy esetben értem meg a férjet, ha az a közös gyerekük volt és azt titkolta el előle.

Nekem volt és tudja a férjem.

Bár nő vagyok, engem nem érdekelne. Azért nem érdekelne, mert nekem ahhoz semmi közöm. Minden herebajáról meg prosztatavizsgálatról számoljon be? Nem. Ami engem is érint, azt mondja el.

Én is csak akkor mondanám el, ha szóba kerülne, általánosságban beszélnénk erről. Csak úgy, hogy "figyi, volt egy abortuszom", nem.

A férjecskének ez egy jó kifogás hogy megszabaduljon a nőtől.... szerintem nem is szereti igazán ha olyasmiért amit a nő a múltban tett, el akar válni.

Ha a kettejük gyerekét vetette volna el, akkor azt mondom igaza van... de így nem.

Nem biztos hogy elmondtam volna a férjemnek ha lett volna abortuszom. Nyilván, ha szóba kerül, rákérdez, elmondom, nem tagadtam volna, de ha nem kérdez rá, biztos hogy nem mondtam volna el magamtól. Már ha lett volna ilyenben részem...

Ez azért nem egy olyan dolog, hogy volt e egy éjszakás kalandja, vagy gyerekkorában eltaposott e egy csigát, hogy csak úgy odaböffentse valaki. Itt egy életről van szó, és egy nagyon nehéz döntésről, amit kényszerűségből néha tetszik nem tetszik meg kell hozni, hogy a kisebbik rossz legyen. Ilyesmivel normális ember nem dicsekszik, és nem beszél ha nem kérdezik.

Felelőtlenség a semmire megszülni egy gyereket, és ezt a normális emberek felfogják. És bármennyire is fáj, rossz, szörnyű, sajnos a nőnek kell meghozni ezt a döntést, főleg akkor, ha a pasi mint aki jól végezte dolgát, lelép....mintha ő nem vett volna részt a dologban...

A pasiknak könnyű ítélkezni.

És ezt úgy mondom, hogy nő vagyok, nagyon szeretnénk gyereket, de nem tudunk a férjemmel vállalni. De ezzel együtt megértem azt amikor az abortusz a kevésbé rossz megoldás.