Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A férjem szerintetek csak féltékeny rám, mert nem kell megdolgoznom a pénzért, mint neki? Mit tennétek?
A férjem 8 órában dolgozik egy cégnél, programozó. Én "nem dolgozom" (PhD-zom), ezért kapok havonta fizetést a suliból (ami országos viszonylatban nagy összeg), és mellette a projektekért, amiket csinálok szintén csurran-cseppen egy kis pénz havonta. Így annyi a havi bevételem, mint az övé.
Én sokat vagyok itthon (konkrétan órákra megyek be, vagy ha valami miatt muszáj a projektgazdához, de amúgy a hobbijaimat élem meg), ő pedig hozzám képest sokat van távol.
Azt szokta mondani, én csak itthon lógatom a lábam, míg ő értünk dolgozik (én ugyanannyit keresek, mint ő, hangsúlyozom). De nem csak a házimunka az én feladatom teljesen, hanem azt kell hallgatnom, hogy ő legalább dolgozik, mint egy rendes diplomás. (Nem szabad dolgoznunk a PhD mellett, csak ilyen idénymunkákat, mert különben elveszik az ösztöndíjamat, ez a feltételük.)
Szerintetek? Ti mit tennétek?
26L
A gyerek témától éppenséggel nem tartok, mert minden teljesen adott ahhoz, hogy ne legyenek súrlódások (lesz fizetésem, felváltva leszünk otthon, meg van mindkettőnk munkahelyén bölcsi, ilyesmik), persze a láthatatlan dolgok még előjöhetnek.
Inkább az a rossz, hogy így ítél meg, mintha nem akarnék dolgozni. Bár, az is tény, hogy az ember elvileg azért tanul, hogy jobban éljen, és szerencsém volt, mert velem ez történt.
Nehéz kérdés, hogy én mit tennék. Hasonló helyzetben vagyok, mint te, csak másképp, egyébként pont veled egyidős is vagyok. Én otthonról dolgozom, teljesen normális fizetésért, csak épp rugalmas, kötetlen munkaidőben, a határidőkre kell figyelnem és ennyi, akkor melózok, amikor akarok. A férjemnek ezzel a világon semmi baja, teljes mértékben elismeri, hogy ez rendes munka, csak épp nem az irodában ülök az íróasztalnál, hanem itthon, és nem feltétlenül 8-tól 4-ig, hanem van, hogy délután állok neki, ha napközben más dolgom volt, akkor este. Mondjuk én a házimunka nagy részét megcsinálom, mert belefér az időmbe, meg főzök is, de ettől függetlenül ő is segít, ha itthon van.
Viszont akitől én kapom ugyanezt a lenézést, az az anyám és a húgom. Nem élünk velük együtt, vagy ilyesmi, de közel lakunk egymáshoz. Tudják, hogy otthonról melózok, ami szerintük egyenlő azzal, hogy én mindig ráérek. Amikor valamire kitalálják, hogy ugorjak gyorsan (olyanra kell pl. gondolni, hogy a tesóm menne melózni és lekéste a buszt, vigyem be a munkahelyére 3 településsel odébb), és én épp nem érek rá, jön a megjegyzés, hogy "hagyd már ezt a nem érek rá dumát, egész nap otthon mereszted a segged". Hát persze, csak közben nem keveset dolgozom, főzök, mosok, takarítok, mosogatok, pakolok stb.
Jóanyám néha mikor eljön hozzánk, még be se lépett az ajtón, már teszi a megjegyzést, hogy "már megint csak ülsz a seggeden a gép előtt?", illetve "megint gépnél b*szod el az idődet? mosogathatnál inkább". Egyszerűen képtelen fölfogni, hogy én ilyenkor DOLGOZOM. Szerinte csak buzerálom a gépet, meg itthon döglök.
Szóval értem a problémát, tudom, hogy nagyon szar ez. Még így is, hogy csak anyám meg a tesóm, akikkel nem élek együtt, de így legalább nem szembesülök vele minden nap, lerázhatom magamról, meg ők ilyenek, ez van. De ha a férjem csinálná ezt, akivel együtt élek, akinek a legjobban kéne támogatnia, azt nem hiszem, hogy el bírnám viselni. Ha így belegondolok, nem hiszem, hogy társnak tudnék érezni egy olyan embert, aki ennyire ledegradál, leszól, aláz, mindezt csak azért, mert frusztrált és nem szereti a munkahelyét. Szerintem ez a pasi nem néz fel rád, nem tart túl sokra, és egyáltalán nem érdeklik a sikereid, nem becsül, csak azzal van elfoglalva, hogy neki milyen rossz. Szerintem ez nekem így nem menne hosszútávon. Ha a PhD-vel végzel is, majd lesz más, amiért cseszeget, mert neki rossz. Pl. hogy te jól érzed magad a melóhelyen, ő meg nem, majd kitalálja, hogy te úgyis csak szórakozni jársz be, bezzeg ő szétmelózza magát.
Próbálj vele beszélni erről, de ha nem változik, vagy elfogadod, hogy folyton leszól, vagy lépsz.
N26
Elég gáz az amikor valami diplimát összelapátoló alak nem értékeli a tudást... (igazuk van azoknak aki a diplomás képzést IQ vizsgálathoz kötnék: a férednek semmi keresnivalója ne lett volna semmiféle felsőoktatásban)
Ő diplomás, te meg értelmiségi... attól még lehetne jó is, de nem az.
"A gyerek témától éppenséggel nem tartok, mert minden teljesen adott ahhoz, hogy ne legyenek súrlódások" - hát nem értem ezt az optimizmust, ha már abból az egyszerű dologból, hogy neked másféle a munkavégzési módod, mint neki ennyi baj van.
Mi is így eltünk a feleségemnek, csak ott én dolgoztam kötetlen kutatói státuszban hát nagyon furcsa lett volna, ha ilyet mond...
Gondolom nem szereti a munkáját sem a munkahelyét, és irigy, - node a feleségére???
Ha egy csöpp tehetsége volna, - infósként találhatna olyan állást, amiben ő is kötetlenebb, de hát ez nem jön szóba, mert egyáltalán nem a helyén van.
Utolsó, nem dolgozhat, mert elveszik a 200 rugós ösztöndíját, a doktori így működik, az a feltétele az ösztöndíjnak, hogy ne dolgozzon.
Amúgy miért esne neked rosszul ha te jársz dolgozni, a férjed meg otthon van, mégis ugyanannyi a bevétel? Ha neked szar, legyen szar neki is? Ez milyen hozzáállás? Főleg azzal szemben, akit szeretsz elvileg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!