Mi a jellemző a jelenkori párkapcsolatokra, szimmetriai szempontból?

Jellemzőt szerintem nem nagyon lehet mondani.

Magyarországon sajnos még a mai napig többségben vannak az olyan házasságok, párkapcsolatok, ahol van "főnök" és beoasztott, az utóbbi a nő, és ő önként illetve neveléséből fakadóan egyetért azzal, hogy minden az égvilágon az ő dolga a háztartásban és a gyerekekkel pl. Nyilván 20-30 év múlva teljesen más lesz a helyzet ilyen téren, de amíg a kommunizmusban nevelkedett generáció ki nem hal, addig lesznek még igen szép számmal ilyen elnyomott, zsarnoki felállások.

A mérleg másik felén a modern, egyenjogúságra törekvő párkapcsolatok vannak, én ezt elsősorban a ma 20, maximum 30 évesektől kezdődően látom, afelett ritkán.

Ha átlagot kellene mondani, szerintem legjobb esetben is fele-fele, de inkább valahol 30-70 körül van az arány modern-és régi felfogású emberek között az országban sajnos.

Hosszú távon természetesen csak a mai kornak megfelelő, modern házassági felállás tud működi. Fenntarthatónak fenntartható a régi minta is, de ott az egyik fél mindig elnyomott és kihasznált marad. Akár tudatában van ennek akár nem, ez lelkileg nem egészséges, így nem is működőképes.

Hogy mennyire működnek a mai modern házasságok (az a néhány), azt mindenki jól tudja, nem kell külön beszélni senkinek a rengeteg válásról, csonka családról, tragédiákról.

Férfi és nő nem lehet egyenlő, hiszen egyikük férfi, a másikuk pedig nő. Éppen a különbség az, ami a vonzalmat biztosítja. És minél nagyobb a különbség, annál nagyobb az a feszültség, mely a vonzalom alapját képezi.

Ez az egyenlősdi teljes képtelenség és semmi jóra nem vezet.

Ideális (normális) esetben egy nő mindig is egy szilárd támaszra vágyik a férfi személyében, egy határozott, erős jellemre, aki óvja, védi, irányítja az életben, akire támaszkodhat, aki segíti. Ha valaki ezt főnök-beosztott kapcsolatként értelmezi, akkor annak fogalma sincs mit jelent a férfi és nő közötti kapcsolat valójában.

"Férfi és nő nem lehet egyenlő, hiszen egyikük férfi, a másikuk pedig nő. Éppen a különbség az, ami a vonzalmat biztosítja. "

A különbség adott, az egyenlőség egy ettől abszolúte elvonatkoztatható dolog, és elvárható is.

A férfi férfi, a nő az nő, ez tiszta sor, csak nem éppen rangsor.

Számtalanszor bizonyították már, hogy egy nőnek mentálisan, pszichológiailag biztonságérzet (anyagi és érzelmi egyaránt) és megértés szükségeltetik egy számára sikeres párkapcsolathoz. Ezt egy olyan felállás, amiben a férfi "több" képtelen biztosítani, ugyanis az érzelmi biztonság és egyensúly alapjaiban bukik meg ott, ahol az egyik fél több joggal és hatalommal rendelkezik, mint a másik.

Én is úgy látom, hogy legtöbb esetben az egyik dominánsabb, van hogy a férfi, van hogy a nő. Szerintem ez nem is baj.

Viszont különbséget kell tenni a személyiségtípusok és a rangsor között. Tehát hogy egy kapcsolatban van erősebb akaratú, személyiségű fél, és van gyengébb, megadóbb fél (ez személyiségfüggő), és aközött, hogy van a csicska és a király (rangsor). Ez 2 külön dolog.

Nálunk a férjem a dominánsabb, erősebb személyiség, ő szokta a hátát tartani a dolgokért ha úgy van, rajta van nagyobb teher, nagyobb nyomás, és az akarata is erősebb, megbeszéljük a dolgokat, de az ő szava erősebb.

Viszont nincs olyan, hogy uralkodik rajtam, mindeketten dolgozunk 8 órában, majd hazajövünk és ő a TV előtt ül és én végzek minden házmunkát. Ez akkor működött mikor a nők nem dolgoztak munkahelyen, csak a háztartás, gyereknevelés volt a dolguk. Szóval a házimunkában mindketten részt veszünk, mindketten dolgozunk, nem vagyok a csicskája és egyenrangú félnek tekint, pedig tudja, hogy simán le tudna nyomni. Én ezt találom ideálisnak. A férfi legyen támasz, fel lehessen rá nézni, megbízni benne, legyen erősebb, védelmező stb. Viszont rangsor nincsen, egyenlő felek vagyunk.

Én ahogy megfigyeltem, inkább asszimmetrikusak a mai párkapcsolatok. Van, hogy a férfi, van hogy a nő dominál. És bármelyik lehet jó vagy rossz.

Én azt vettem észre, hogy nagyon sok olyan van, ahol a férfi kicsit vagy nagyon puhány, itt egy intelligens nő képes vezetni és képes akár úgy is vezetni, hogy a férfi is és a nő is jól jöjjön ki belőle, azaz mindkettejüknek jó legyen. Ez szerintem egy ideális eset, azonban manapság egyre ritkább sajnos.

Van, ahol egy kicsit puhány férfihez egy kevésbé rátermettebb, kevésbé művelt nő társul. Itt a nő kénye-kedve szerint csavargathatja a pasit, belerángathatja bármilyen butaságba. Itt sztem mindkettejük életének színvonala és boldogsága monoton csökken.

És van amikor egy dominánsabb férfi vezet egy nőt. Ilyenre hirtelen nem is tudok példát mondani, szerintem ez kezd kifutni a divatból.

Szerintem manapság egyre gyakrabban fordul elő, hogy egy nő hisztijeivel, érzelmi zsarolásaival, szexualitásával manipulálja a férfit (férfiakat). Ebből sztem soha nem sül ki semmi jó.

A szimmetria pedig szép dolog, de nagyon ritka. Szerintem fontosabb, hogyha már dominancia van, akkor a domináns fél tudja mi a helyes és arra törekedjen, hogy amibe vezeti a másikat, az mindkettejüknek (+akár a gyerekeknek is, ha vannak) a javát szolgálja.

Nem gondolom, hogy egy határozott, rugalmas és intelligens nő ne vezetne jól egy családot, de sztem manapság egyre több nő elbízza magát. Nem lehet velük észérvekkel tárgyalni, nem hallgatnak a szép szóra. A saját érzéseik, félelmeik meg elfojtott lelki nyavalyáik alapján hisztiznek és manipulálnak, majd büszkék magukra, hogy elérték amit akartak. Szerintem sajnos ez a nagy többség