A Családi kapcsolatok kategóriában miért jellemző/gyakori ez a fajta "konfliktuskezelés"?

Én nagyon sokat gyakorizok ebben a kategóriában, és egyáltalán nem veszem észre, hogy itt a válaszolók ennyire kicsinyesek lennének, és a helyzet elmérgesítésére bíztatnának másokat, SŐT!

Egyenesen azt látom - és meg is szoktam jegyezni néha -, hogy milyen álszent módon védik az emberek a családtagokat, akármit is tette azok, mintha a család egy szent építmény lenne, és a rokonokkal nem lehetne jóban lenni.

Ha valaki kiírja, hogy már 15 éve házas, de 10 éve elhidegültek egymástól, a válaszok 90%-a az, hogy el ne merjen válni, mert ma minden kidobunk ahelyett, hogy megjavítanánk, menjen párterápiára.

Ha valaki kiírja, hogy nem jönnek ki a testvérével, mert az illető rosszindulatú és önző, és a szüleik mindent a feneke alá toltak, azonnal megkapja, hogy ő mennyivel gusztustalanabb, mint a testvére, nemhogy büszke lenne rá, ahelyett hogy irigyli a szerencséjéért.

Ha valaki ízt írja, hogy nem szeretné a gyermekét az alkoholista, agresszív nagyszülőkhöz vinni, akik amúgy sem takarítanak, egyből jönnek az élharcosok, hogy nekik is jogunk van látni az unokájukat, már biztosan megváltoztak és társai..

Szóval, én ennek pont ellenkezőjét tapasztalom.

"Ha egy családtag megsértette a kérdezőt és ez a konfliktus alapja, arra szinte csak "te még jobban tarts be neki" tanácsok érkeznek."

Ez egyfelől a felelősség lerúgását jelenti - azaz azt, hogy a Kérdezőnek bele kellejen élnie magát a kérdező helyzetébe és állsát kelljen foglalnia valamely problémában; másfelől a jelenséget úgy hívják, hogy "azonosulás az agresszorral". Valójában semmivel sem lesz különb, hiába hiszi; azt gondolja, hogy a nagyobb kutya ugat alapon majd ő győz, de nem.

Valójában ez érzelmi intelligencia alacsony szintjét, a problémamegoldó-képesség alacsony hatásfokát és a pszichés éretlenség mutatja - és ez nem korfüggő.