Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Azokhoz szólok, akik nem rögtön az elsővel házasodtak össze! Életetek legelsöprőbb szerelme lett a férjetek/feleségetek?
Megismertem egy srácot, aki tökéletes: sikeres, okos, humoros, a munkája az élete, nagyon alkotó típus, imád utazni, stb. Ugyanolyan, mint én.:) De: nem érzem azt az elsöprő, mindent felégető szerelmet még 2 hónap járás után sem, amit az exem iránt éreztem. (Már nem szeretem őt, régen szakítottunk, csak emlékszem az érzésre.)
Be kell érni egy közepes szerelemmel, nem kell a mindent elsöprőre várni? Jobb a közepes szerelem, mint a semmilyen?
Mit gondoltok?
27N
válasza: válasza:"Nekem nem az exem volt az első kapcsolatom.:)"
Olvasva a hozzászólásaidat"babám"a mostani kapcsolatod se az utolsó...
Tipikusan ilyen típus vagy:
válasza: válasza:5:
"Nincs olyan, hogy elsöprő szerelem. Egyszerűen csak annyi van, hogy az ember szerelmes valakibe, és egész lényével kívánja. De van olyan szerelem is ami jól eső érzést ad, biztonságot.
Az első szerelem nekem is szenvedélyes volt. Végül is 3 éven át voltam szerelmes belé. Ha láttam-elpirultam. Ha hozzám és mintha bizsergett volna. De nem engem választott élete párjának, így vége lett.
A férjem mellett nyugodt vagyok, biztonságot ad. Szerelmes vagyok belé, megdobogtatja a szívemet ha meglátom, de az az erős szenvedély ami az első szerelemnél volt nincs meg. De nem is baj. Ha most mérlegelnem kéne, akkor a férjemet sokkal jobban szeretem, mert nincs olyan érzésem, hogy "gyorsan ég a láng"."
Nem tudom mit szólna az urad ha látná ezt a hozzászólásodat...
válasza:azért nem kell nekiugrani!
nem megcsalta meg hasonlók!
csak nem érzi, amit kell, ennyi! ettől nem ribi meg egyebek!!!!
válasza:"most kicsit úgy érzem, nem kellene megelégednem egy simával. Másrészt meg tényleg nem vagyok már tini, hogy nagyon válogathassak...:("
Akkor fogalmazok durvábban. Önző és piszok vagy, mert magadhoz kötsz valakit, akivel "nem kellene megelégedned", de nem is lépsz, mert hátha nem lesz jobb. Hol van itt a másik ember???
válasza:Az én életem a 6-os válaszoló ellentéteként alakul...
Ahhoz mentem hozzá, akibe őrült szerelmes voltam, aki tényleg az elsöprő szerelem volt nekem. Bármit , de bármit megtettünk volna egymásért és ezt mindketten be is bizonyítottuk (főleg ő). Szembeszálltunk a szüleinkkel, a távolsággal, a nincstelenséggel - szóval tipikus Rómeó és Júlia eset.
Most, 13 év házasság van a hátunk mögött, de nem tudom, hogy mennyi lesz még...Rájöttünk, hogy nem egyforma a világnézetünk, az érdeklődési körünk, nem ugyanaz fontos nekünk. Sok köztünk a konfliktus...és hát a szerelem, akármilyen lángoló is az elején, átalakul...
Hát nálunk ez történt. Remélem, hogy segítettem valamelyest a tapasztalatommal...
utolsó előtti: azért is nem reagáltam a trollra, mert őket nem kell etetnünk:) nem kell rájuk reagálni!
utolsó: fogalmazhatsz durvábban, de attól még nem lesz igazad. Te mit gondolsz a saját életedben erről a kérdésről? Mert erre viszont nem válaszoltál, csak rám mondasz szavakat.:) (Egyébként nem kötöm magamhoz, tudja, hogy hogy érzek, és ő is azt mondta, adjunk idő magunknak.)
válasza:Én még annyit tennék hozzá, hogy ez attól is függ, ki milyen típus. A legtöbb ember örökké tartó 'pillangók a gyomorban' érzésre és lángolásra vágyik, illetve a kapcsolata kezdeti szakaszát sírja vissza. Nos, én például abszolút nem ilyen vagyok. Tinikoromat leszámítva nem is nagyon voltam rózsaszín ködben.
Ja és még ezt is gondold át: mit nevezel szerelemnek? Hát én felnőtt fejjel semmiképpen sem az őrült lángolást, hanem a mély, tiszta, nyugodt, békés, biztonságot adó, megismerésen alapuló érzelmet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!