Ti rangon alul házasodtatok?

Ja, és hozzátenném, hogy nem hiszem, hogy boldogabb lennék attól ha minden nap magasröptű eszmecserét kellene folytatnom a párommal kis hazánk jelenlegi gazdasági helyzetéről, ami különben is közelít a 0 felé, tehát amúgy is le lehetne rendezni 3 mondattal. És attól sem érezném a kapcsolatunkat kiegyensúlyozottabbnak ha minden mondatunkban lenne legalább 1 latin szó.

Üdv., 11 és 20-as hozzászóló.

Az én kedvesemnek sincs meg a diplomája (igaz, "csak" nyelvvizsga hiánya miatt), én meg akkor diplomáztam, amikor megismerkedtünk. Utólag bevallotta, hogy volt is benne egy kis szorongás emiatt, hogy nem fogom-e lenézni. De ez nekem eszembe se jutott. Én őt úgy tisztelem és szeretem, ahogy van.

Tényleg! Ha a páromra fel tudok nézni, tudom tisztelni, és szeretem, az milyen rangot jelent?

Miért is tartanám többre pl. az egyik ismerős házaspár férfi tagját (takarítani jártam hozzájuk, amikor nem volt munkám...), aki nemzetközi hírű-rangú agykutató professzor, de az egyébként egyszerű származású felesége nélkül gyakorlatilag életképtelen lenne, hiszen szinte szó szerint egy májkrémes kenyeret nem tud megkenni magának?

Meg aztán az egyetemen is mennyi olyan hallgatót ismertem, aki játszotta a nagy elit értelmiségit, miközben általános iskolai szintű tudással sem rendelkezett, és mellé olyan buta volt, mint a kő! És emellett milyen kevesen voltak, akik komolyan vették az egyetemet, és szívvel-lélekkel végigtanulták, -dolgozták!...

Sorolhatnám még a példákat, de azt gondolom, felesleges.

Ami pedig a vagyont illeti, azt bármikor el lehet veszíteni...

Mi nem voltunk kifejezetten gazdagok, de a családommal egy jó nagy kertes házban laktunk, megvolt mindenünk. Iskolába jártam, mert a meglévő szakmáimmal nem kaptam munkát.

A férjemék albérletben, kicsit lepukkant lakásban laktak a fővárosban 2 szobás lakásban hárman. Anyuka, férjem, és a húga. A kutya napi szinten összeszarta összepisilte a padlót. A macskák alma miatt iszonyat büdös volt/van a fürdőszobában mindig...

Volt olyan hogy 3 napig vajas kenyeret ettek, mert nem tudott az anyja mást venni.. A vécét pl vagy 2 éve nem lehet lehúzni egyébként..

A nő nem dolgozott majdnem 22 évig. Akkor vette rá magát amikor a férjem elköltözött tőle hogy velem élhessen.

3 gyereket nevelt abból hogy a férjem után árvasági támogatást kapott, mert az apukája nagyon korán meghalt... Mikor összejöttünk, akkor is könyörgött a férjemnek hogy menjen vissza a suliba még egy évre, hogy kapja tovább a pénzt...:P

Szóval a körülményeink nem voltak ugyanazok. Nekem 4 szakmám plusz érettségim van, a legutolsó joggal kapcsolatos szakmámmal kiegészülve végre találtam munkát.

A férjemnek 1 szakmája plusz érettségije van. Ő nem tudott elhelyezkedni abban, ezért részt vett egy tanfolyamon, és egész más munkahelye van mint ami az eredeti szakmája.

Nem vagyunk milliomosok, de kijövünk :) A kertben van 3 kutyánk is:)

Sosem éreztem hogy rangon alul házasodtam, mert a férjem okosabb, mint bárki akivel életemben találkoztam...a körülményei meg nem érdekeltek. Az ember volt a fontos. A diplomát meg leszartam..nekem sincs, de ha lenne akkor is emberileg több vagyok annál, mint hogy ilyenek alapján ítélkezzek. Plusz egy diplomás ember is lehet hülye vagy szívtelen... így nem oszt nem szoroz.

Én értelmiségi családból jövök, a párom munkáscsaládból. Ennek megfelelően alakult az életünk is, én lassan befejezem az egyetemet, neki szakmája van, érettségije nincs.

Nagyon szeretem, és intelligens ember, de azért igenis érezni lehet a különbséget. Sok mindenről nem beszélgetünk, mert nem akar, lerendezi egy-két mondattal. Elvont dolgokról szinte soha. Ő néha úgy érzi, hogy én kioktatom, pedig egyáltalán nem áll szándékomban.

Ami viszont a legnagyobb különbség, az a pénzhez való hozzáállás. Náluk nagyon fontos, központi helyen van, sokszor kerül elő. A pénzt elsősorban szórakozásra és a lakásra költik. Nálunk nem annyira fontos, persze kell a megélhetéshez, de ennyi, különösebben nem rugózunk rajta. Elsősorban tanulásra, művelődésre költünk. A bevételünk egyébként hasonló.

Amikor összeköltöztünk, ez okozott problémákat, hiszen másra költöttünk volna. De igyekszünk közelíteni az igényeket, remélhetőleg hosszútávon sikerül is. Én nagyon fűzöm, hogy legalább az érettségit tegye le, esetleg technikumot, hogy szakmailag előbbre léphessen. Nem zárkózik el, de nem is érzi olyan nagyon fontosnak. Persze sok mindenben én is engedek, sok olyasmire költünk, amire ő vágyik, én pénzkidobásnak érzem, de a kedvéért belemegyek. Egyelőre működik, de hosszútávon azért ez az eltérő hozzáállás valószínűleg okoz még majd problémákat.

28.

Ha valaki jól néz ki és nem gazdag nincs diplomája csak érettségije esetleg, akkor szerinted véleménye sincs, otthon kuss a neve? Hát te sem vagy értelmesebb akkor.Abba bele se gondoltál, hogy megtetszik a pasinak, a személyisége is és megszereti? Ja nem, az ilyen nőket nem lehet, csak az olyan beszottyadtakat, mint te vagy.