Milyen ember az ilyen? Van értelme ilyen emberrel házasságban maradni? Van erre mentség?

Nem értem mióta házasság az, ahol "kölcsön" kell kérni egymástól?

Mi sem a szó szoros értelemben vett közös kasszán vagyunk, ha úgy nézzük (a közös költségek után mindenki arra költi a saját pénzét, amire akarja), de a büdös életbe nem kellett kérnünk egymástól, mert egyértelmű, hogy ami az enyém az övé is, és fordítva...

"Nekem is az a felfogásom, hogy a házasság szentség " - hát neki meg nem...

De hogy létezik bármi, ami fontosabb a gyerekénél - na az : piros lap!

És, hogy létezik bármi, ami fontosabb annál, hogy a gyereke egyen.... erre nincs ideírható szó....

Vázold fel neki, hogy ha nem változtat a stílusán, válni fogsz. Elmondhatod neki, hogy a gyerektartás nem 3 Ft lesz, hanem minimum 10. És mellé még a saját lakhatása is.

Ez nem házasság. Ez egy olyan dolog, ahogy a többiek is írták előbb, bár szerintem ez kicsit módosítva helyes.

"Ami a tiéd meg a picié az az enyém is, ami az enyém, ahhoz semmi közötök."

Mi két és fél éve élünk együtt, még csak eljegyzés sem volt, de a kezdetektől úgy mentünk ki, hogy MINDEN közös. Ha megszorulok, akkor ő segít ki, ha ő, akkor én. Külön számlánk van, vásárolni egyszer egyikünk, másszor másikunk kártyájával szoktunk.

Van félretett pénzünk nekünk is, közel 200 rugó, de sokszor hozzányúltunk. Tök mindegy, hogy közös dolgot vettünk, vagy csak neki, vagy csak nekem. Pedig azt közösen gyűjtöttük össze. Ezt is úgy, hogy általában az én számlám ürül le, mivel én megyek javarészt vásárolni, tehát ha szó szerint néznénk, akkor az ő pénze megy oda, ahogy most nálatok van, de ez egy kapcsolatban nem így működik.

Én biztos, hogy lépnék. Így, ahogy leírtad, olyan, mintha te mosnál, főznél, takarítanál rá, meg vásárolnál, fizetnéd a rezsit, stb., ő meg nagy nehezen hajlandó valamennyit befizetni, hogy mégse ingyen éljen a nyakadon. Bocs, de ez kihasználás, élősködés, nem házasság.