Vannak itt olyanok, akik valószínűleg már sosem házasodnak meg, de akartak volna? Mondjuk 25-30 felettiekre gondolok. Hogy viselitek, és mikor fogadtátok el?

Én csak lelkesítésként vagy épp vígasztalásként válaszolok.

28 éves nő vagy, ahogy én is. Mit aggódsz még? Manapság már az a ritka ha valaki 30 alatt házasodik. Az én barátnőim hárman 28 évesek, egy pedig 31. Egyik sem házas még, ketten szinglik is.

Nyugodj meg. Biztosan vannak rendes pasik abban a korcsoportban is ahol te vagy egyedülállóként. Ne ásd már el magad.... Még 35 évesen is megházasodhatsz, lehet gyereked....

Gondolj bele, én ugyan házas vagyok és boldog, de gyermekem soha nem lehet, amit már elfogadtam ugyan, de attól még sajnálom magam néha, mert ez ilyen. Soha nem múlik el teljesen az érzés, hogy gyerek nélkül éljük le az életünket.

Uh, 29/N vagyok, de nem tartom magam vénlánynak. Pedig nem is nagyon volt olyan igazán komoly kapcsolatom még...

Nekem is nehézkesen megy a magánélet, és igen, én is sikeres vagyok szakmailag, de nem vagyok munkamániás.

Gondoltam én is, hogy vennék állatot, bár ahhoz nincs elég anyagi keretem. (Merthogy a szakmai sikeresség nem egyenlő azzal, hogy jól keresek.)

De örülök, hogy vannak hasonló cipőben járók. Pont azon gondolkoztam, hogy kellene hasonló helyzetű nőkkel ismerkednem, mert a barátnőim sajnos egyre kevésbé érnek rá a párkapcsolatuk miatt.

Szerintem egy csomóan azok közül, akikről azt hitted, nem a kérdésedre válaszoltak, valójában ezt tették.

A vonaton hallottam egy nőt a társkeresős élményeiről beszélni. Aztán arról, hogy egymás után veszi a ránctalanító injekciókat, parfümöket, hogy sikeresebb legyen a férfiaknál... Kb. hatvan éves volt, valamivel a nyugdíj előtt.

Ne hidd azt, hogy mások csak úgy leállnak a keresgéléssel, mint te tetted, aztán úgy gondolják, hogy ennyi volt. A válaszokból is pont azt szűrhetted le, hogy a te hozzáállásod nagyon ritka.

Persze, mert mivel az ő hozzáállásuk pozitív, feltételezték, hogy valami történt veled, ezért a tied nem az, és segíteni meg biztatni próbáltak (attól függetlenül, hogy szerinted nem a kérdésre válaszoltak). Érdekes, hogy ez rólad teljesen lepereg.

Volt hogy írtam ki kérdést, egyrészt 1, senki nem a kérdésre válaszolt, 2, mindenki azt hitte, hogy férfi vagyok, aztán 3, mindenki elküldött a vérbe, mikor nem értettünk egyet, de próbáltam arra gondolni közben, hogy mi van, ha esetleg nekik van igazuk, és én nem játszottam végig a lehetőségeket.

Szerintem ha ekkora traumák értek az előző kapcsolatodban, célszerű lenne szaksegítséget keresni, és nem azért, hogy jövőre felránthasd az esküvői ruhát, hanem hogy TE jobban érezd magad.

Bocsi, akkor félreértettem. Viszont azt nem értem miért adod fel...Miért könyveled el, hogy akkor neked bele kell törődni, hogy nem lesz férjed/párod? Egyáltalán miért törődsz bele?

Tudom tudom nem nekem kell megérteni:D csak érdekel...bocsi.