Mi a szerelem? Hogy éled meg? Mit érzel? Aki 5-10 év után is szerelmes az mit érez?

A szerelem inkább a hormonok játéka, szokták mondani.:)

A kapcsolat legelején érzed, hogy akibe szerelmes vagy, ő nagyon tetszik neked, vele akarsz lenni, jól érzed magad vele, ha nincs veled, akkor nagyon hiányzik, képletesen szólva a csillagokat is lehoznád érte az égről, ott a rózsaszín köd, szereted, imádod, az érzéseid csak úgy lángolnak, erősek. Aztán ez egy komoly kapcsolatban néhány év múlva szépen elmúlik, ugyanis megszokja az ember a másikat, már nincsenek ezek az erős érzések, takarékon égnek, persze, szereti az ember a másikat, viszont azért már egész jól elvan nélküle, ha nincs vele, plusz már teljesen más. Ja, és szerintem olyan nincs, hogy valaki még 5-10 év után is szerelmes.:) Az már régen nem szerelem, hanem az már rég átalakult szeretetté. Tehát már nem olyan intenzív érzések kísérik a kapcsolatot, de persze ugyanúgy jól megvannak, megtesznek mindent a másikért, együtt képzelik el a jövőt, szeretik egymást, de azért már nem olyan, mint az elején.:)

Egyébként én egy hosszú párkapcsolatban élek, lassan 9 éve lesz, hogy együtt vagyunk és nem vagyok szerelmes a férjembe és ő sem belém. Azok az érzések már átalakultak, már mások, Szeretjük egymást, stb. de már nem olyan módon, mint a legelején.

A szerelem számomra az, hogy mindig rá gondolok, féltem, óvom, a világ végére is utánna megyek, ha szükséges. Nem tudok rá hosszútávon haragudni, nem akarom megváltoztatni, tiszetelem önmagáért.

3 éve vagyunk együtt, 1 éve együtt is élünk. Ma is szerelmes vagyok, bár mindig más hőfokon. Van, hogy úgy mint az elején van, hogy "csak" szeretem, de nem annyira intenzíven mint egy 1 hónapos kapcsolatban. Tisztám látom a hibáit, de hibáival együtt is elfogadom, szeretem, tisztelem.

Vagy képletesen elmagyarázva, gyújtasz egy nagy tüzet, ami jó nagy lánggal ég, látványos, nagy minden, aztán ez a tűz kezd kialudni, már csak parázs van, viszont ha ezt a parazsat, ami már nem lángol, nem tüzel, élteted, tehát még mindig teszel azért, hogy ne aludjon ki teljesen, azért még ad meleget, hisz nem aludt ki, de már nem úgy tüzel, lángol, mint mikor meggyújtottad, de ég addig, parázslik, amíg az ember tesz arra a tűzre, amíg "táplálja" a lángot. Na ehhez tudnám hasonlítani azt, amikor egy kapcsolatban az ember szerelmes lesz, majd eltelik pár év.

És vannak azok az emberek, akiknél elmúlik a szerelem és szét is mennek.:) Ez meg képletesen úgy néz ki, hogy gyújtasz egy nagy tüzet, ami ég, mint a fene, aztán nem dobnak rá és kialszik teljesen.:)

12 éve vagyunk együtt és szerelmesek vagyunk.

Szerintem ezen nem kell gondolkodni. Ha azon gondolkodsz, hogy vajon szerelmes vagyok-e még, akkor nem vagy az :)

Egyébként valamilyen leírhatatlan örömet és elégedettséget okoz (mintha érezném, hogy felszállnak a boldogsághormonok) amikor nyugiban van időnk egymásra és összebújunk, szeretgetjük egymást.

Hát én sokkal de sokkal jobban szeretem a páromat 5 év , mint egy év után. Sőt, ahogy az évek tea lnek, egyre inkább azt érzem, hogy jó döntés volt, elköteleződni, együtt maradni. Mi nem voltunk sosem olyan "nagyon szerelmesek" illetve nem tudom, ki hogyan éli meg, de részemről nem volt soha az a bizonyos rózsaszín köd, nem voltam zavarban ha láttam, de jó volt Vele mindig. Első perctől tudtam, hogy megért, meghallgat, figyel rám, fontos vagyok neki.

Ahogy az idő telik még jobb, még közelebb vagyunk egymáshoz, lelkileg, ennél fogva a szex is sokkal jobb.

Sok sok dolog köt össze minket, nekünk ez ami fontos :)

Aki még nem tudná, el lehet olvasni. De garantálom, hogy nagyon meg fog lepődni mindenki, aki veszi hozzá a bátorságot.

Peter Lauster: A szerelemről, a szeretetről