Ti hogy bírjátok ezt?

Szia!

Nagyon nehéz időszak lesz ez. Én is voltam kamionos, 2 évig csináltam, azt kell, hogy mondjam egyszerűen nem lehet összegyeztetni a családi élettel. Csak hétvégente találkozni nagyon kevés, főleg a ti esetetekben. Ha pár hónap után is ezt érzed, akkor inkább váltson más munkára, mert rámehet a házasság is. 28F

Szia,

szerintem bele lehet szokni. Apukám 17 éve csinálja, én 26 vagyok, a húgom 23. Már nem élek velük, de emlékszem, hogy eleinte nekünk is nehéz volt, hiányzott apu, anyunak is, nekünk is. De idővel hozzá lehet szokni, hogy ez van, nekünk nem ment rá a család, már felnőttünk mindketten, a szüleink viszont a mai napig együtt vannak. Megtanuljátok majd kihasználni, tartalmassá tenni azt a pár napot, amit együtt lehettek hetente, így nem érzitek úgy, hogy nincs együtt töltött minőségi idő. Szerintem segíteni fog az idő, addig meg próbáld túlélni valahogy. Kitartás!

Egy kicsit off leszek...

Mert nem tudom a megoldást.

Az én férjem 5 évig csinálta ezt, sőt ő nemzetközit is vállalt. Nagyon rosszul viseltem, soha nem tudtam megszokni, vagy beletörődni...

A fiunk születésekor mondott le a kamionozásról. De az életem egy rémálom maradt, mert ugyanúgy ahogy a te párodnak is, neki is nagy álma a kamion... Szóval nem tudom melyik nap megy el megint...

Tarts ki! Én remélem, hogy talál más munkát, vagy hamar rájön arra amit az első is írt, mert ez nem buli így...