Mi oka lehet egy házaspárnak/párnak a szülők házába való költözésre? Nem gondoljátok, hogy ezek az emberek inkább csak gyávák felnőni, és örökre "otthon" ragadnak majd?

" el lehet költözni nagyobb városba, annyi lehetőség van.:)"

örülök, hogy te ezt így látod, mi nem annyira... ahhoz, hogy el tudjon költözni mondjuk vidékről pestre, ahhoz egyrészt kell pesten fix munka. De előtte kell azon a helyen dolgozzon, ahol lakik, mert ugye a pesti első hónapban is meg kell élni, kifizetni az albérletet, a kauciót, esetleg berendezni, ez alsóhangon 3-400E Ft. Szóval menjen dolgozni. Ha albérletbe megy, akkor nem fog tudni félretenni, mert nem valószínű, hogy olyan remek fizetése lesz - ha meg igen, akkor nem akar felmondani. Szóval marad anyukánál. Emeleten, esetleg külön bejáratú lakrészen. Elvan kényelmesen, közel a munkahely, mégiscsak vidék, megtermelik a kis paradicsomot a hátsókertben. Elkezd gyűjtögetni. 1-2 év, míg összetesz annyit, hogy elindulhasson. De lehet több, ha váratlan kiadások lesznek-vagy akár ki is rúghatják. De legyen csak 2 év.. 2 év alatt azért berendezkedik, megszokja a munkahelyet, elkezdenek családot tervezni, tegyük fel, még jól is érzik magukat. Ha nem, elkezd pesten keresgélni. Talál egy kicsit jobban fizető állást, amiből éppen ki tud bérelni egy 30nm-es lukat, és reménykedni, hogy az asszony el tud majd helyezkedni, és telik majd 45nm-re. De ha már van gyerek, kb. esélytelen, hogy elhelyezkedjen. Most meg ott él anyukánál 70nm-en, kényelmesen.

Te mit választanál?

Azért együttélés és együttélés között is van különbség. Pl. a kollégám az anyja másfélszobás paneljébe költözött a félszobába gyerekkel, feleséggel. Na az sztem durva.

De ha valahol külön szint van kialakítva, akkor nyilván az ember azt választja, hogy a szülei legyenek az alsó szomszédai ne valaki idegenek egy albérlet esetén.

Szerintem legtöbbször a pénz a meghatározó tényező, de vannak mártíranyósok, akik mindent a gyerek popója alá helyeznek, és akkor nyilván a kényelem is közrejátszik.

Pont tegnap volt egy kérdés, hogy a csaj elégedetlenkedett, hogy nem úgy fűszerez az anyósa, ahogy ő szereti, ahelyett hogy megsózná magának utólag és kész. Mint kiderült, anyós minden nap kész étellel várja,sose kell főznie, de neki ez sem jó.... Na ilyen esetben az együttélés tényleg azért van, mert a kisasszony ki van szolgálva és ráadásul anyóst lehet vég nélkül kritizálni.

hidd el nem ritka, ismerek olyan családot ahol:

anyuka + párja

anyuka lánya + férje + gyerek

anyuka fia + felesége + gyerek

együtt egy rakáson!

18: te leírtad a kulcsot: alkalmazkodni. De lássuk be nehéz, a fiatal még bulizik, hangoskodik stb, az idősebb ülne otthon sörrel, filmmel stb. És ha odajön a gyerek, egész éjjel sír, nagyszülők meg nem alszanak...ez nehéz.

Szerintem odaszülni már nem egészséges dolog, és akkor jönnek elő az igazi problémák, hogy anyós beleszól, anyuka jobban tudja, apuka fáradt stb.

Ha megnézed a válaszokat első olvasatra majdnem mindegyik a pénzről szól. Másodszorra elolvasva viszont az életről alkotott két teljesen eltérő felfogásról: az egyik az, aki az élet minden pillanatát a legnagyobb teljességében szeretné megélni és ehhez az önállóság, függetlenség is hozzátartozik. Szerintem te is ilyen lehetsz kérdező (én is). Nekik nem baj, ha hosszú évekig albérletben kell élni, nem elsődleges a saját lakás, mert alapvetően mobilisak. A másik hozzáállás a gyűjtögető, akik úgy gondolják, hogy most néhány évig be kell érni kevesebbel, hogy majd a jövőben sokkal jobb lesz és gondtalanabb a saját tulajdonú lakásban. Ők a megállapodásban a biztonságban hisznek.

Egyik hozzáállással sincs semmi baj az ég világon, hiszen minden ember más ez csak a két véglet, amit sarkítva leírtam, bizonyára vannak átmenetek, köztes megoldások.