Hogy győzzem le ezt az érzést, el lehet nyomni? Rájöttem, hogy idegesít nevelt lányom. Nemsokára jön a tesó. Hogy lehet ezen javítani, lehet egyáltalán?

Szerintem csak átmeneti állapotról van szó. Most várod az első gyermeked, mindent hirtelen másként érzékelsz (normális!) és még ráadásul a nevelt lányod is új korszakba lépett. Semmi baj, minden megoldódik. Megszületik a baba, nyilván központ lesz az első időkben, de majd látod, hogy a két gyerek milyen édes együtt és közben te is felengedsz kicsit, hogy minden rendben van, és minden visszaáll a maga útjára. Nyugi :) Lábjegyzetben írom csak, ha úgy érzed nem megy egyedül, nyugodtan beszélgess szakemberrel is.

Egyébként le a kalappal előtted, hogy sajátodként neveled a kislány, igazi ember vagy és maradj mindig ilyen!

Egyszerűen összejöt a sok "apróság".

A leány 8 éves, nehéz elviselni őket, tudom :)

Ha jól értem, a terhességed végén jársz. Fáradt vagy, dolgoznak a hormonok.

Az meg, hogy a családja nem foglalkozik a gyerekkel, még egy lapáttal rátesz.

Jó lenne, ha beszélnél a pároddal (akkor is, ha nehéz), mert amikor megazületik a kicsi, akkor vele sokat KELL foglalkoznod és a nagylányak ezt meg kell értenie. Ebben pedig csak apuka tud segíteni. Neki kell foglalkozni a leányzóval is!

Kitartás :)

Hát pedig jó lesz ha változtatsz ezen de gyorsan mert rámehet a párkapcsolatotok. vagy ha az nem is, de egy gyerekéletet tönkretehetsz/megkeseríthetsz. És ez nem szép dolog. Ráadásul tönkreteheted a 2 tesó közti kapcsolatot is egy életre.

Nekem is van az előző házasságomból született gyerekem, akit 3 éves kora óta a párom nevel ( az apja nem tartja vele a kapcsolatot), most már 13 éves. Sok vitájuk volt/van mióta kamaszodik még nehezebb vele, de sosem tűröm hogy másként kezelje mint a közös gyerekünket. Sőt, fogalmazhatnék úgy is hogy bármi veszekedés van anyatigrisként védem a nagyot és "ölre" megyek érte. Tudom nagyon jól hogy milyen nehéz a kis lelkének hogy az apja le se tojja.

Annak a kislánynak is borzasztóan nehéz lehet hogy senki nem foglalkozik vele, és ráadásul még te is kezded kirekeszteni...

Egyébként a saját gyerekeddel is lesz majd olyan érzésed hogy húú na most aztán nem vagytok egy hullámhosszon, és nem is érted majd hogy ha te A-t mondasz ő miért vágja rá hogy B. De csak azért is ellenkezik.

a lány biztos féltékeny előre a kistesóra ,ez természetes is mert tudja hogy most nem ő lesz a középpontban és ő is most pörög és minden pillanatot kiszeretne használni,nincs mese ilyenkor ha lehet akkor próbáld átvinni a "barátnőihez" vagy a "barátnőit" áthivatni játszani,legalább azzal is lefoglalja magát és nem rajtad lóg,vagy menjetek ki a játszótérre ott hagy játsszon más gyerekével.

Ami az érzéseid illeti,most terhes vagy és tudtodon kívül biztosan kibírhatatlan :) Természetes hogy a hormonok miatt másképp érezhetsz dolgokat.Na meg hozzájön az is hogy nevelt lány.Senki sem várja el Tőled hogy úgy szeresd mint a sajátod!Szeretheted őt is de úgy mint a sajátod úgy sem fogod szerintem,de azért próbáld szebbé tenni neki is a napokat,főleg hogy apuka sokat dolgozik és nem foglalkozik vele senki sem.

"Kérd meg a kislányt hogy legyen tekintettel az állapotodra mert most sok nyugalomra van szükséged."

Nem a gyerek felelőssége, hogy tekintettel legyen egy felnőttre. ne tedd rá a felelősséget. Ez önzés.

Kérdező: azért, mert valójában nem szereted a gyereket. Eddig azért "szeretted", mert meg akartad szereni az apját. Aki a gyerekeket szereti, az nem válogat, hogy saját vagy nem saját. Ne szúrj ki a kislánnyal, éppen elég trauma az a számára, hogy már nincs édesanyja.

Tudod, hogy a mesterségesen szított testvérféltéknység - amelyet MINDIG a szülők hibás hozzáállása és nevelése okoz! - addig is elfajulhat, hogy a gyerek rátámad a testvérére? Eszednél legyél! Sem a terhesség, sem a hormonok nem ürügy arra, hogy bántsd ezt a gyereket, ahelyett, hogy szeretnéd.

Ha nem tudod szeretni, legalább ne bántsd. Van elég baja nélküled is.

Nyugi engem a sajat lanyom is idegesit, most 35 hetes vagyok es a lanyom 4 eves. Olyan bicskanyitogato stilusa van es csunyan visszabeszel, hogy egyszeruen nincs turelmem allandoan fegyelmezni. Hiszteria es nyavogas megy egesz nap es faj a fejem tole.

Remelem ez elmulik.

Szerintem nincs koze ahhoz hogy sajatod vagy sem. Egyszeruen most masra kell figyelned es pihenned kell.