Hosszú házasságban élők. Van e még /esetleg már/ titkotok, amiről férjetek, feleségetek nem tud?

"Nem csak akkor hazudok, ha nem momdok igazat! Akkor is hazudok, ha az igazságot eltitkolom! "

Ez szerintem hülyeség.Ez a teoria alapján mindig minden gondolatunkat ki kellene mondani mert nem tudjuk éppén mire kiváncsi a másik fél,ergo mit "titkolunk"előtte.

A titok az amit nem mondunk ki,ez teljesen független attól hogy valakit ez érdekel vagy sem.

Hazugság az amikor valakit érdekel valami és nem az igazságot mondjuk neki.ha nem mondunk semmit vagy csak annyit hogy nem rá tartozik,akkor van egy titkunk amit nem akarunk elmondani.ennyi.

#3-as vagyok.

Én nem a családtól tudom, hanem a szüleimtől, hogy a párom egyik rokona (elhunyt) homokos volt. Ezt állítólag az egész falu tudja. Nos a párom szinte rajongott ezért a rokonáért, mindig mély tisztelettel beszélt róla. (sajnos gyerek volt még a párom mikor meghalt). A melegekett pedig rühelli.

Én azért nem szólók erről, mert senkit nem kérdeztem meg a családban hogy igaz-e (meg aztán lehet bevallják lehet nem). Én személyesen nem ismertem azt az illetőt, nem tudom mi igaz róla és mi nem - mert a falu már velünk kapcsolatban is költött olyan sztorikat, hogy ihaj! - én pedig nem tartom fontosnak, hogy egy talán rosszindulatú pletykával bombázzam, mert biztos megrendülne benne valami, jobbik esetben csak röhögne rajtam, de szerintem azért bántaná hogy a világ azt hiszi a rokonról amit.

Úgyhogy akkor fogalmaid szerint inkább "hazudok" neki, mint hülyeségekkel traktáljam.

Én veszélyesnek tartok minden olyan információt továbbadni amiben nem vagyok bizonyos. Bár itt ha bizonyos lennék is megtartanám magamnak, mert nem az én tisztem ilyesmit elmondani neki. Ha elhallgatták ezt előtte akkor joggal.

A bizonytalan információk továbbadása padig nagyon veszélyes...

iegn vannak

az osszes elozo kapcsolataim reszletei a szokasok a szex a konfliktusok masokkal

Annyira diszkret vagyok ezekrol ne beszeljek es most mar nem isn kivancsi ra

Vannak "titkaink",bár konkrétan a titok nem hiszem hogy itt jó kifejezés lenne.Szerintem ez természetes.

Egy jól működő párkapcsolatban igenis kell hogy mindkét félnek legyen egy kis saját magánszférája amiben nem akar osztozni senkivel.

Úgy gondolom ez egy egészséges dolog.

Attól hogy valakivel együtt élek az nem jelenti azt hogy szimbiózisban akarok vele létezni.

Attól még mindegyikünk önálló szuverén ember marad aki megosztja az életét egymással.

Sok embernél látom hogy oly módon élnek együtt hogy semmi tere nem marad az önálló embernek,az eredeti egyéniségnek hanem összeolvadnak egy harmadik közös egyéniséggé szinte...szerintem ez nem normális.

Nem látom azt hogy különösebben boldoggá tenné ez a fajta összeolvadás bármelyik felet is de szabadulás sincs egy ilyen helyzetből és lelkileg pár év-évtized alatt mindegyikük lelke elsorvad lassan...

Egy valóban érett érzelmileg is felnőtt emberhez nem méltó ez a fajta önfeladás.

...ám lehet nagyon előreszaladtam az eszmefuttatásban,és ez a válasz már túl magasröptű ide...