Akik "kiélték" magukat a házasság előtt, jobb lett a párkapcsolatotok/házasságotok?

"nem értem, hogy egy párkapcsolatban/házasságban miért ne lehetne tovább "élni", hiszen ugyanúgy lehet utazni, bulizni a párunkkal együtt is"

Pontosan. Én a férjemmel fedeztem fel a világot, és soha nem éreztem azt, hogy most nekem egyedül kellene lennem.

Mindent, amit megéltem, vele éltem meg. Boldog vagyok és nem hiányzik az, hogy "kiéljem" magam.

Szerintem ez nem arról szól, hogy járunk-e szórakozni a férjünkkel/feleségünkkel, vagy sem, hanem hogy lekötjük-e magunkat már nagyon fiatalon valaki mellett, vagy sem. Ez pedig annyira egyéni. Nyilván ha valaki már fiatalon talál olyasvalakit, akibe szerelmes, mint a nagyágyú és olyan szerencsés, hogy ebből egy tartós, boldog kapcsolat lesz, esetleg már korán úgy érzi, hogy ő már vágyik egy komoly kapcsolatra, családra, az ilyen szempontból nem vágyik arra, hogy "kiélje magát".

Viszont ha valaki nem találja meg hamar a párját és nem is érzi úgy fiatalon, hogy lekötné magát valaki mellett, még inkább flörtölget egy darabig, akkor ő meg így érzi jól magát.

Emberfüggő ez is, mint sok minden más. Ettől még egyiknek is, másiknak is sikerülhet jól a házassága, vagy rosszul.

Egyetemen ismertem meg a páromat, most 6 év együttjárás után fogunk összeházasodni.

Amíg együtt jártunk elvégeztem az egyetemet, voltam külfödön, dolgoztam, ő is volt külföldön, dolgozott ő is, építgette a karrierjét.

Szóval próbáltuk a lehetőségeket megragadni, annak ellenére, hogy kapcsolatban éltünk

Viszont még 6 év után is szeretjük egymást, még mindig együtt képzeljük a jövőnket.

A házasságunkról még nem tudok nyilatkozni, 20 év múlva kérdezz! :-)

Szerintem én élek, és tudom, mi az élet, de még egy buliban sem voltam. Mégis szeretek egyedül lenni, szeretem magamat, mert nagyon jó ismerősök vagyunk. :)

A kiélés nem mindenkinek a buli meg a dugás. Abból mit lehet megtanulni? Ugrálni egy helyben, és hogy hogyan szereted jobban a szexet? Ezek az életnek nagyon-nagyon pici és egyszerű szeletkéi.

Meg ha ennek bármilyen univerzális hatása lenne, akkor tanították volna valahol, hogy 15 éves korodtól (??) kezd el a bulizást, hogy tovább tartson a házasságod. Szerintem akinek hosszú a házassága, az alapból olyan ember, nem egy pár parti meg kufirc tette olyanná.

En 18 voktam a ferjem 20 mikor osszejottunk. Na mi aztan eltunk a javabol. Mindenfele szorakozast megeltunk, szepet, rosszat. Minden hetvegen , nyaron mentunk vmerre. Imadtuk. Nagyon jo emlekeink vannak. Hihetetlen sztorikkal, :-) 25 es 27 evesek voltunk mikor osszehazosodtunk. De mar van egy 15 honapos kislanyunk. Imadjuk az eletunket. Es egymast is. En ugy gondolom fiatalon elni kell, :-). Mi megtettuk, igenyeltuk de mindent egyutt csinaltunk. :-). Szep volt jo volt. Nem modnom h most nem ulunk ossze haverokkal vagy vmi de kozel se tesszuk meg azt amit anno. Felnottunk, csalad lettunk kotelezettsegekkel jar. Akkor annak ott volt az ideje most masnak van. Akkor mast jelentett a kikapcsolodas most megint teljesen mas erteket nyert a dolog.':-)

Nem bantam meg semmit es a ferjemet es a lanyomat se adnam a vilag osszes kincseert sem. :-)

3-as: Te idiota!

"Viszont azok az emberek akiknek nincsenek átlagos vagy átlagon felüli adottságai be kell,hogy érjék egy partnerrel"

Egy ferfi sikere mogott legtobbszor no all. Csak hogy kozelrol mondjak peldat: Csanyi, Gyurcsany, Orban.

A kovetkezo nagy sikerem az lesz, ha a fiaim azt mondjak majd, "Apa te vagy a peldakepem." (Es mellette 1.5 korul keresek.)

szerintem nem lehet ilyen dolgokban általános szabályokat felállitani, ember és kapcsolatfüggő.

nem tartom kizártnak, hogy valaki már elsőre megtalálja az igazi társát. valamikor én is igy voltam vele, kinevettem azokat akik azt az elvett valották, hogy ki kell az embernek magát élnie, de aztán valahogy rá kellett jönnöm,hogy valamilyen szinten tényleg igazuk van.

hosszú idő után szakitottam a barátommal, és egyáltalán nem bánom, mert azt gondolom, tényleg kell az embernek a tapasztalás. ez alatt nem azt értem, hogy egyik pasitól kell ugrálni a másikig, de minden új ember valami újdonságot, szépet, rosszat hoz az ember életébe, amiből aztán lehet tanulni. azt hiszem, csak ez által tud az ember rájönni, hogy valójában mit is szeretne, mi az ami kell neki, és milyen ő maga. ha én együtt maradtam volna az első párommal, azt hiszem az csak egy jó nagy megalkuvás lett volna részemről.