Megalázó vagy nem?

Ebédre voltunk hivatalosak a férjem hugához.Ott volt nála a férjem nõvérének a lánya.Megjegyeztem, hogy finom az ebéd, de egy kicsit sótlan(majd errõl késõbb).Amikor befejeztük az ebédet, a lány szedte le a teritéket(a sógornõmnek is van lánya,de az nem csinált semmit sem,a sógornõm imád másokat cselédnek nézni), de az enyémet és a férjemét ott hagyta elõttünk.Abban biztos vagyok, hogy

s ógornõm csináltatta ezt vele. Jó én fogtam a mi teritékünket és kivittem.Nem mondtam semmit sem.

A kocsiban a férjemnek megjegyeztem, hogy ez megalázó volt számomra, hogy ott hagyták a teritéket elõttünk.

En lettem letolva, nem érdekli a férjemet az ilyesmi,

hogyan merek én szólni,hiszen a huga.

Ujra ment hozzájuk a férjem, mesélte,hogy milyen finomat evett, de azért látszott rajta, hogy nem õszinte(nem szóltam semmit sem rá).Egy idõ után, észrevettem, hogy mindig kritizálja a kaját,amit fõzök.(Altalában a vendégek elégedetten mennek el tõlem,tehát nem fõzök rosszul, sütik is finomak).Nem értettem,hogy miért.Aztán beugrott. A sógornõm miatt volt ez mind, mert megjegyeztem,hogy sótlan,amit fõzött.Rám uszitotta a férjemet(mint mindig), de nem tudom hogyan.Mindig ez volt, mivel a sógornõm meg tudna ölni egy kanál vizben, mert azt hiszi, hogy õ boldogtalan.

Megalázó ez a cselekedet a férjem részérõl is,és a huga részérõl is. Már nem akarom látni a hugát, emésztenem kell a férjem hülyeségeit is..De meddig?