A férjem egy tinilánnyal csalt meg. Ugye, hogy ez még rosszabb?

Szerintem nincs olyan ember, akinek ne csapta volna a szelet tini korában egy idősebb pasi. Mi akkor ezen elpirulva vihogtunk a csajokkal, de a legvadabb álmainkban sem tudtuk volna azt elképzelni, hogy bármi is történjen.

De minden ember más, ugye..

4 év házasság még nem sok idő, sajnálom, hogy ez történt. Én is tanácstalan lennék a helyedben kérdező. Kitartást a jó döntéshez!

Kedves 33-as: amit Te írtál, az minősíthetetlen és velejéig gonosz, rosszindulatú hozzáállásra vall. Miért is lenne jó, ha "bosszút állna" a feleség? Pláne, hogy akár együtt maradnak, akár válnak, a gyerek miatt igenis érdeke az asszonynak is, hogy ki ne rúgassa. Ja, hogy ez meg sem fordult a fejedben, csak a "vitriolos bosszú"? Ehhez még gratulálni sem tudok!

A másik oldalról viszont: előbbi szavaim ellenére semmilyen formában nem tudok azonosulni a férjjel. Őszinte ember lévén számomra ismeretlen a fogalom, hogy "lebukni" valami miatt a feleségem előtt, hisz bármit teszek, az a minimum, hogy magam számoljak be erről Neki, nem pedig lapítva, sunyítva próbálom valahogy kihúzni.

Hogy a tinilány rosszabbá v. jobbá teszi a dolgot? Őszintén megmondom, nem tudom, hisz erről az oldalról nem fogom valószínűleg sosem átlátni mindazt, ami egy ilyen mögött meghúzódhat. De érdekesnek mindenképp érdekes. És megbeszélést igényel. Talán ez a kulcsa az egésznek, nem tudom.

Ami történt, megörtént. Lesznek következményei, akár válás, vagy egyéb, felnőtt emberek módján kezelhető dolgok. Jobban jár azonban a feleség, ha nem tart haragot. Ettől boldogabb lesz, jobban uralkodik az indulatain, nagyobb bizalommal fordul mások felé, sőt az egészségének is használ vele.

Nem véletlenül állítja a kínai mondás: "Aki a bosszú mellett dönt, két sírt ásson!" Ez a különösen is igaz, ajánlanám figyelmébe a 33-as és 35-ös válaszolónak.

Amennyiben a feleség a megbocsátás mellett döntene... Everett Worthington pszichológusprofesszor szerkesztette az alábbi útmutatót:

1. Idézze fel a sérelmet! Egyesek tagadni próbálják, hogy bántották őket, azt hiszik, amire nem gondol az ember, az nem is nyugtalanítja. Pedig ha kénytelen rendszeresen találkozni a sértő féllel, tovább emészti magát az eset miatt. Először is tárgyilagosan elevenítse fel az ügyet, de vigyázzon, ne torzítsa el az emlékképet düh, önsajnálat vagy az a feltételezés, hogy végül úgyis elkövetkezik a bocsánatkérés.

2. Vegye szemügyre az incidenst a másik fél nézőpontjából! Derítse fel, miféle nyomás késztethette arra, hogy megbántsa önt. Próbáljon a vétkes nevében levelet írni saját magának. Vajon miként magyarázná tetteit az illető?

3. Tartson önvizsgálatot! Megsértette valaha egy barátját vagy családtagját, ártott neki? Milyen érzéssel fogadta a megbocsátást? A bűntudat és a hála érzésének felidézése segíthet, hogy nagylelkűen feloldozza a teher alól azt a személyt, aki megbántotta önt.

4. Mondja el valakinek, hogy megbocsát az elkövetőnek! Vagy akár tűzzön ki a falra "megbocsátó tanúsítvány"-t! Ha nem felejtette el a sérelmet, az arra vall, hogy voltaképpen nem bocsátott meg. Egyértelműbbé teszi a dolgot, ha kézzelfoghatóan jelzi a megbocsátást.

5. Tartson ki a megbocsátás mellett! A fájdalmas emlék nem semlegesíti a megbocsátás érdekében kifejtett erőfeszítéseket. Na akarja kirekeszteni a keserű gondolatokat, inkább olvassa át a tanúsítványt, és tűnődjön el a megbocsátás érzésén, amelyet átélt.