Mit tennel, ha a ferjed nem akarna megszakitani a kapcsolatot a multjabol egy olyan szemellyel, akivel anno alkalmi kapcsolata is volt?

10: "Nem szandekozom raeroltetni senkire,epp ez a szomoru,hogy ez magatol ertetodo kellene legyen,hogy hazas emberkent nem beszelek flortolo uzemmodban egy lannyal sem,foleg nem olyannal,akihez regem kozom volt. "

Ez nem magától értetődő dolog mindenki számára, hanem ez a Te saját elvárásod, saját világképed. Ellenpéldának ott van rögtön közvetlen közeledben a férjed. Őneki nyilvánvalóan nem tartozéka a házasságnak ez.

EZÉRT kell az embernek az önismeret, hogy ezt tudatosítsa magában, és NE válasszon olyan embert, aki nem felel meg alapvető elvárásainak.

Te tudtad ezt róla, mert a házasság előtt is így volt, és mégis hozzámentél.

Hát, nem voltál elég okos, elég tudatos!

Nem tehetsz egyebet, mint hogy most, érettebb fejjel korrigáld!

ŐT nem tudod megváltoztatni, csakis saját Magadat és a saját döntéseidet!

Hát nem is tudom.... Én sosem hittem a férfi-nő barátságban, az egyik félnek mindig van egy gyenge pillanata, és többet akar.

Nem drámáznék, az biztos, egy szót sem ejtenék az egészről. Hagynám az egészet. Ha meg akar csalni, akkor meg is fog vagy ezzel a nővel, vagy mással. Ha nem akar megcsalni, akkor meg nem fog sem ezzel a nővel sem mással.

Egy biztos: a gyanúsítgatás, nyomozgatás, kérdezősködés SEMMI JÓRA nem vezet....

Kikernem magamnak, hogy puszikat kuldozgessen a volt szexpartnerenek, es a bizalmaskodast is.

Az ilyen alkalmi kapcsolatokat le szoktak epiteni intelligens emberek, ha komoly parkapcsolatban elnek, nem pedig keresik egymas tarsasagat.

Ha a ferjem a korabbi szexpartnerenek kuldozgetne smsben puszikat, akkor megkernem, hogy valasszon. Ha engem akarma felesegenek, akkor tiszteljen meg azzal, hogy megszakitja a kapcsolatot vele. Ha tovabbra is szeretne tartani, akkor elvalnek. En nem akarok ezen zsolozsmazni, hogy vajon mikor fekszik ossze vele.

Te tudod magadról, hogy mit bírsz elviselni, mennyire vagy paranoiás vagy sem.

Ha téged ez ennyire irritál, ha megcsal, ha nem, akkor mondd meg a férjednek, hogy nem vagy képes megbízni benne, akkor mondd meg neki, hogy inkább váljatok el, mert így nem tudsz élni.

Szerintem az ember azt érzi, ha megcsalják. Nem tudhatjuk, hogy te ezt érzed és azt, hogy hülyét csinál belőled a párod, vagy túl bizalmatlan vagy...

Hülyék ne legyünk, de azért bízni is kell a párunkban!

Én nő vagyok és még mindig tartom a kapcsolatot valakivel, akivel már legalább 7 éve szakítottam. Egyszerűen azért, jól ismerem, tudom mi érdekli, mit csinál, mit dolgozik, merre tart, és ha olvasok valami érdekeset ami számára még érdekesebb, vagy csak hasznára válhatok azzal, hogy valamit megosztok vele, akkor miért ne tegyem? Ha pl tudom, hogy hupikék csempéket gyűjt, és én látok valahol egy olyat, akkor miért ne írjak neki? Ha ismerem a szüleit, akkor miért ne kérdezzem meg néha, hogy mi van velük? stb...

Azért mert nem jöttünk ki, nem tudtunk együtt élni, még nem tartom rossz embernek, semmi rosszat nem tett velem. Mondjuk az idegesít, hogy elvett egy csomó évet az életemből, amikor még együtt voltunk, de végülis előbb is szakíthattam volna... Ettől még nem egy nagy ívben kerülendő alak. Nem leszek szerelmes belé és össze sem fekszem vele. De szívesen szóba állok vele...

Nem örülnék, ha a leendő párom ezt kifogásolná, de ha csak úgy nyugodt, ha nem állok többé szóba vele, akkor én a kedvéért megtenném. Megmondanám az egykori exnek, hogy betegesen féltékeny a párom, de ez van, szeretem és alkalmazkodom hozzá, mert ilyen vagyok, ám logikát nem látnék benne... jobban díjaznám, ha bízna bennem...

"magatol ertetodo kellene legyen,hogy hazas emberkent nem beszelek flortolo uzemmodban egy lannyal sem,foleg nem olyannal,akihez regem kozom volt"

Pontosan.

Világ életemben hülységnek tartottam azt, hogy ha összeházasodik két ember, akkor utána megszüntetik mindenféle társasági kapcsolataikat.

Nyilván nem folytatni kell bármit is az exekkel, de azért a kapcsolatok végleges lezárása túlzás. Ugyanígy szokták megszakítani a friss házasok a baráti kapcsolataikat, utána meg pár év alatt befásul a házasságuk, ráunnak egymásra. Közben rettegnek attól, hogy szakítsanak, mert addigra az összes barát elpártolt tőlük, hisz őket sem keresték. A feleség és a férj is általában. Így szokott az lenni, hogy pár év után ott ül az anyuka a pici gyerekével, halálra unja magát, hogy nincs kivel beszélgetnie, mert mivel a barátai nem voltak fontosak számára, így most már ő sem az számukra, ezért állandóan a férje nyakán ül, és várja, hogy hazajöjjön, ha késik, már félrelépésről gyanakodik. Ha gyanakodik, a férje is megunja, és végül kocsmába megy vagy tényleg félre is lép, mert a haverjait addigra más ő is rég elveszítette...

Ahelyett, hogy a családi élet mellett néha szóba állnának a régi ismerősökkel.